Népességföldrajz, demográfia III.

 

A népesség korösszetétele

Egy adott ország népességének összetételét több szempont szerint vizsgálhatjuk. Leggyakrabban a nemek, a kor, a nemzetiségi és a foglalkozási szerkezet szerint szokták vizsgálni. A népesedési helyzet vizsgálatának egyszerű, ugyanakkor szemléletes és látványos eszköze a korfa. A korfa olyan ábra, amelynek bal oldalán a férfiak, jobb oldalán a nők számának megfelelő hosszúságú vízszintes sávok mutatják az adott életkorú népesség számát, általában korévenként. Azért nevezik „korfának”, mert ha az emberek szaporodási rendjébe külső tényezők nem szólnak bele (pl. nincsenek háborúk, minimális az egészségügyi ellátás, nincsenek születésszabályozási rendelkezések), az ábra képe sematikus fenyőfára emlékeztet (a). Fő típusai: a növekedő, az öregedő és a csökkenő népességre jellemző korfa. Az elnevezés egyben arra is utal, hogy az adott korfa mögött milyen népességváltozási folyamatok húzódnak meg. A növekedő népességre jellemző korfának (a) széles bázisa van. Jellemzően a fejlődő országoknak ilyen a korfájuk:

Egy igazán fiatalos korfa

Ezekben a társadalmakban a gyerekek magas aránya számtalan problémát okozhat (és persze legalább annyi örömet). Például a gazdasági nehézségek egyebek között a nem munkaképes korú, eltartott fiatalok óriási számára vezethetők vissza. Az öregedő népességet megjelenítő korfa (b) a születések számának állandóvá válását és az idősebb emberek számának viszonylagos emelkedését jelzi. Az öregedő társadalmakban - Nyugat-Európa országaiban - például az idősek egyre nagyobb aránya és mind magasabb koruk növelheti a gazdaság terheit; évről-évre emelkednek az összességében és a személyenként rájuk költött összegek. A legutóbbi tíz évben az egy-egy időskorúra fordított összeg különösen Portugáliában, Luxemburgban és Olaszországban emelkedett erőteljesen.

Mexikó kaliforniai vidékének és Malawi 2000-es és 2015. évi korfája. Milyen változást mutatnak?

A csökkenő népességre jellemző korfa a születési arányszámok csökkenésének következménye. A halálozási arányszám hasonlóan alakul, mint az öregedő társadalmakban. Néhány különleges korfát is érdemes szemügyre vennünk. A korfák átalakulhatnak egymásba, hiszen a népesség korösszetétele is változhat. Például Thaiföld korfája (4.)a csökkenő népességre jellemző típusba sorolható, évről évre csökken a születések száma. A korfa felső kétharmadán azonban jól megfigyelhető, hogy Thaiföld népessége nem is olyan régen még növekedett. Thaiföldéhez hasonló korfája van azoknak az országoknak, amelyekben éppen megkezdődött a társadalom „érése", ilyen például Brazília, Mauritius és Szingapúr. Az amerikai nyugdíjasvárosok korfájára (az utolsó) a fiatalok alacsony száma jellemző. Az erős bevándorlás egészen torz korfákat hozhat létre; ilyen például Katar (utolsó előtti korfa) és az Egyesült Arab Emirátusok korfája. A fiatal férfi vendégmunkások nagyarányú beáramlása jócskán módosítja a népességnek nemcsak a kor, hanem a nem szerinti összetételét is. Az első ütemben a fiatal, 25-40 éves férfiak aránya emelkedik, majd az anyagi hátteret, az egzisztenciát megteremtve a fiatal vendégmunkások családjai is áttelepülnek. (ld. sulinet)

Itt nagyon sok demográfiával foglalkozó linket találhatsz, ha a témában olvasgatni, kutatni támadna kedved.

 

Az Európai Unió népességének korösszetétele

Az EU országok korfái

A politikai és gazdasági egységbe tömörült országok a népesség száma és a demográfiai mutatók szempontjából változatos képet mutatnak. A legkisebb régi tagállam, Luxemburg mindössze 450 ezer fôt számlál, Németországban ennél 183-szor többen: 82,5 millióan élnek. Az új tagországok közül Málta a legkisebb, lakóinak száma 397 ezer fő, és Lengyelország a legnagyobb 38,2 millió lakossal. Akár a régi, akár az új tagokat tekintjük, Magyarország a középmezőnybe, a 8–11 milliós országok közé tartozik Ausztriával, Belgiummal, Csehországgal, Görögországgal, Svédországgal és Portugáliával együtt.A 25 korfa a tagállamok népességének nem és életkor (ötéves korcsoportok) szerinti százalékos megoszlását ábrázolja.3 A kékek a régi, a pirosak az új tagországok korfái, amelyek saját csoportjukon belül a népesség nagysága szerinti sorrendben követik egymást. A férfiak arányszámai a korfák bal oldalán, sötétebb színnel, a nôké a jobb oldalukon, világosabb színnel szerepelnek. A korfák által lefedett terület tehát minden ország esetében ugyanakkora (100%), csak a korfák alakja más. A fa alján a 0–4 évesek, a tetején a 95+ évesek helyezkednek el. Szabályos „karácsonyfa” vagy háromszög-alakot akkor kapnánk, ha mintegy száz éven keresztül évrő-évre (legalább) ugyanannyian születnének, az egyidősök közül minden évben ugyanolyan arányban halnának meg, és nem lenne vándorlás (illetve annak eredménye nem módosítaná az arányokat). Viszonylag szabályosnak mondható Írország korfája a 20 évesek feletti tartományban, Ciprusé a 40 évesek felett, több országé (például Dánia, Hollandia, Málta) az 50 évesek felett.

Olaszország korfája becsült értékek alapján 2025-ben

Japán korfája is mutatja, hogy nemcsak térben, hanem időben is változik a korfa, és pontosan mutatja az ország népesedési állapotát, tendenciáját

A korfa aljának összeszűkülése a születésszám csökkenését jelzi. Ez a folyamat igen korán megindult például Finnországban, Németországban, Csehországban, Magyarországon és Szlovéniában, s késôbb, ám drámainak nevezhetô mértékben Olaszországban, Spanyolországban vagy Lettországban. Érdemes felfigyelni azokra az országokra, amelyeknél úgy tűnik, befejeződött a termékenység csökkenése: az egymást követő (fiatal) nemzedékek létszáma stabilizálódott. Ezt láthatjuk például Belgium, Finnország, Franciaország esetében, sôt, Luxemburgban és Hollandiában már valamelyest több a 0–4 éves gyermek, mint az 5–9 éves. Bár ehhez az eredményhez a bevándorlók is hozzájárulnak, a legfontosabb szerepet kétségkívül a gyermekbarát társadalmi környezet és családpolitika játssza. A korfák az életkor tengelyére nem szimmetrikusak, ez különösen a magasabb életkoroknál feltunő. A jelenség mögött elsôsorban a nôknek a férfiakénál hosszabb várható élettartama, másodsorban a vándorlás áll, mivel a vándorlásban a férfiak nagyobb arányban vettek/vesznek részt (különösen igaz volt ez a múltban). A jelentős férfi többlethalandóságot és a nagy vándorlási veszteséget mutató országokban ezért nagyobb a nőtöbblet.(A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján)

 

 

Magyarország népességének korösszetétele (KSH után)

Az ország népesedési helyzetének változása a magyar népszámlálások csaknem másfél évszázadot átívelő adatai alapján vizsgálhatók, értékelhetők, elemezhetők. Magyarország lakosságáról 130 éve rajzolnak korfákat, és az ábrákról szinte minden leolvasható, ami az évek során az ország népével történt.
Különösen az első népszámlálások esetében láthatók a korfákon olyan kiugró értékek, amelyek mindenképpen magyarázatra szorulnak. 1910-ig az első életévüket be nem töltöttek sokan voltak, azaz a korfa legalsó ága jóval hosszabb, mint a fölötte levők. Ez az akkori magas csecsemőhalandóságra utal: a megszületett gyermekek jelentős része még első életévének betöltése előtt meghalt. A későbbi népszámlálások adatai mutatják, hogy az orvostudomány fejlődésével, az egészségi ellátás javulásával arányosan évtizedről évtizedre egyre többen élték meg első születésnapjukat.

Érdekes jelenség ugyanezen népszámlálások korfáin, hogy a nullára végződő életkorokhoz kiugró ágak tartoznak. Ennek oka nem valami tízévenként ismétlődő, meglepő demográfiai esemény. Az állami anyakönyvezés bevezetése, a személyi okmányok megjelenése előtt a népszámláláskor – elsősorban az idősebb életkorokba tartozók közül – magas számban a körülbelüli életkort jegyeztették be, s ez a korfán is érzékelhető. Ez a magyarázata annak, hogy a 40, 50, 60 évesek száma jóval magasabb, mint a tőlük egy-két évvel idősebbeké vagy fiatalabbaké.

Az első népszámlálás adataiból rajzolt korfán a csaknem szabályos fenyőfa sziluettjét megtöri a 19-21 évesek magasságában látható karcsúsodás, ami az abba az életkorba tartozók alacsonyabb számára utal. Oka, hogy a szabadságharc fegyveres eseményei, valamint az azt követő megtorlások miatt a férfiak családjuktól távol éltek. A férfiak katonáskodása, rabsága, illetve bujkálása miatt lényegesen kevesebb gyermek született, mint az azt megelőző és követő években.

Magyarország vallásföldrajza grafikonokon

Hazánk népességének vallási megoszlását itt, most részletesen nem tárgyaljuk, viszont próbálj meg az alábbi grafikonok segítségével minél több megállapítást megfogalmazni!

 

 

	A különböző vallásokhoz tartozó népesség átlagéletkora, ill. a hazai átlagéletkor
	Ez a grafikon azt mutatja, milyen típusú, méretű településen él a különböző vállásokhoz tartozó népesség
	Vallások megoszlása a hazai népességben
	A népesség és az egyes vallásokhoz tartozók életkorát mutató grafikon. Ha jó a szemed, azt is láthatod, hogy minden korfánál halványan az átlagnépesség korfája is látható. Hol, milyen irányban térnek el a vallások korfái az átlagtól?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hazai terhességmegszakítások és élveszületések változását és összefüggését mutató grafikon

Hol jó lenni nőnek és férfinak? Milyen okok lehetnek a háttérben? (Esetleg a bal oldali grafikon is hozzátesz valamit.)

 

Levezető grafikon: