1. A sejtosztódás

Ebben az epochában a biológia legizgalmasabb, legforróbb területeiről esik majd szó. Nem hiába jósolják sokan, hogy a XXI. század a biológia évszázada lesz, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a természettudományok között a biológia fejlődik a legdinamikusabban. Az epocha első felében a genetikával ismerkedünk meg, mégpedig úgy, ahogy a tudósok is megismerték, vezérfonalunk tehát a tudománytörténet lesz. Alkalmatok nyílik egyes tudósok személyiségét is megismerni nem csak azt, amit felfedeztek. A klasszikus genetika után a molekuláris biológia kerül sorra, nem csak tudomány pillanatnyi eredményei, de a jövő lehetőségei is előkerülnek majd. Innen a populációk tanulmányozása és az evolúció felé megyünk tovább. Az epocha végén még szót ejtünk az idegrendszer és az emberi viselkedés kutatásáról is.

Ismétlés

•  Rajzolj le egy sejtet, jelöld betűvel az egyes sejtalkotókat! Töltsd ki a táblázatot!

 

 

 

 

 

Sejtalkotó

Feladata

Betűjele

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

•  Melyik sejtalkotók képesek osztódni?

•  Mi az a sejtciklus, mi történik az egyes fázisokban?

•  Emlékezz vissza a növények nemzedékváltakozására, amit nyolcadikban tanultunk! Nevezd meg a rajzon az egyes részeket!

•  Hogyan épül fel a DNS? Nevezd meg részeit!

•  Mit jelentenek az alábbi fogalmak?

Nukleotid

Triplet

Transzkripció

Transzláció

Haploid

Diploid

A sejtosztódás ténye régóta ismert, az első mikroszkópokkal már figyeltek meg osztódó sejteket. Azt azonban, hogy pontosan mi történik ebben a folyamatban csak a múlt század közepére sikerült pontosan tisztázni. Ehhez ismerni kellett a DNS felépítését és azt is, hogy ez a DNS miként helyezkedik el sejtekben.

A sejtek döntő többségében a DNS több molekulára oszlik, ezek a molekulák a sejtmagon belül többé-kevésbé rendezetlenül helyezkednek el. Maga a DNS nagyon hosszú molekula, ezért a sejtmagban egy laza pamutgombolyaghoz hasonlóan tekeredik fel. Bizonyos festékek (pl. a mexikói kaktuszokon élősködő tetvekből készített kármin) jól festik a DNS-t, amit ezért ilyen állapotában kromatin (színes) állománynak neveznek, ez tölti ki a sejtmag belsejét.

Az osztódásra készülő sejtnél azonban a DNS sokkal rendezettebb szerkezetet vesz fel. Apró fehérjekorongokra (nukleoszómákra) tekercselődik fel, és ezek is szigorú rendben tekerednek egymásra. A szorosan feltekert DNS molekulát védő fehérjék (hisztonok) burkolják be. Egy-egy ilyen fehérjeburokban meghúzódó alaposan összetekert DNS molekula alkot egy kromoszómát (színes testet). A kromoszómák többnyire X alakúak. Egy kromoszóma két kromatidából áll, melyek a befűződésnél kapcsolódnak össze. A kromoszómákat nagyságuk szerint számozzák, az ember testi sejtjei 23 pár kromoszómát tartalmaznak. A legnagyobb az I., a legkisebb a XXII. Különleges a nemet meghatározó X és Y kromoszóma, ezeket szex-kromoszómának , a többit testi kromoszómának, vagy autoszómának nevezik.

•  Emlékezz vissza a sejtciklusról tanultakra, miért lehet X alakja a kromoszómáknak?

Számtartó osztódás (mitózis)

A testi sejtek osztódásakor diploid sejtből diploid sejt keletkezik, a kromoszómák száma megegyezik az kiindulási és az utód sejtekben. Ezt az osztódást ezért számtartó osztódásnak, mitózisnak nevezzük.
A mitózis első lépése a kromoszómák kialakulása és a sejtközpont megkettőződése. A két sejtközpont a sejt két végébe vándorol.
A következő lépés a sejtmaghártya lebomlása. Ezt követően a kromoszómák a sejt középvonalába rendeződnek. A sejtközpontból apró fonalak, osztódási orsók indulnak minden egyes kromoszómához. Egy-egy kromoszómához tehát két oldalról a két sejtközpontból kapcsolódik egy-egy orsó.
Az orsók húzni kezdik a kromoszómákat, melyek így két kromatidára szakadnak szét. Az orsók a sejt két végébe húzzák a kromatidákat.
Ezt követően kialakul az új sejthártya és az új sejtmaghártya, a két utódsejt tehát mindegyik kromoszóma egy-egy kromatidáját tartalmazza. Az új sejtek kromoszómaszáma tehát megegyezik a kiindulási sejtével.

A kikericsben található colchicin nevű anyag gátolja az osztódási orsók kialakulását. Ha egy élőlény kromoszómáit meg akarják számolni, a kármin (vagy más a kromoszómákat láthatóvá tevő pl. fluoreszcens) festés előtt colchicinnel kezelik.
Miért?

Az előszakasz vége

A középszakasz

Az utószakasz

 

Számfelező osztódás (meiózis)

Azok az élőlények, melyek ivarosan (szexuálisan) szaporodnak, haploid ivarsejteket hoznak létre. Mivel az ivaros szaporodásnál két sejt egyesül, szükség van a kromoszómaszám felezésére, különben egyre csak nőne az utódokban a kromoszómák száma. Ilyen osztódással, meiózissal jönnek létre a spermiumok és a petesejtek, a harasztok spórái, a virágos növények virágporszeme és magkezdeménye.
A meiózis során is kialakulnak a kromoszómák és kettéosztódik a sejtközpont. A sejtmaghártya lebomlásakor azonban az azonos kromoszómapárok (melyek azonos méretűek és azonos géneket tartalmaznak) az úgy nevezett homológ kromoszómák, rendeződnek egymás mellé.
Ekkor játszódik le a meiózis leglényegesebb mozzanata a kicserélődés. A homológ kromoszómák karjai bizonyos pontokon eltörnek és kicserélődnek (lásd az ábrát). Ezt nevezik rekombinációnak, crossing overnek is. Egy diploid lény két készlet kromoszómájából az egyiket az apától, a másikat az anyától kapta. Minden testi sejtjében megtalálható tehát minden kromoszómából egy apai és egy anyai változat. A rekombináció során azonban ezek összekeverednek, az új kromoszómák már az apai és anyai tulajdonságok mozaikjai. Az ivaros szaporodás legfontosabb szerepe pontosan ez, hogy új változatok generálásával lehetoséget ad hibák kijavítására.

Tételezzük fel, hogy egy különleges étel receptje apáról fiúra száll az évszázadok során. Ha valamelyik generációban egy kis hiba csúszik a receptbe (pl. az 5. összetevőként megjelölt borsikafű helyett az egyik fiú borsókefét jegyez le), akkor a további generációk már ezt a hibás változatot kapják meg. Ha később egy másolás során a 12. összetevőként megadott fókabél helyére főkábel kerül, csak tovább romlik a helyzet. Ha azonban nem csak a fiúk kapják meg a receptet, hanem a lányok is, és gyermekeiknek úgy adják tovább a receptet, hogy minden összetevőnél véletlenszerűen döntik el, hogy az apa vagy az anya receptjében szereplőt adják-e meg, lehetőség van a hibák javítására. Ha például az anya receptjében borsókefe szerepelt az 5. helyen, az apáéban fokábel a 12.-en, akkor lehet olyan gyermekük, aki az 5. összetevőt az apától kapja (borsikafű), a 12.-et az anyától (fókabél). Az őesetében tehát helyreáll az eredeti tökéletes recept. (Természetesen olyan gyermekük is lehet, akinek a receptjében borsókefe és főkábel szerepel. Ahogy Sztálin mondta: „Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.”)


A meiózis első szakaszában az osztódási orsók nem a kromatidákhoz, hanem a homológ kromoszómapárok egy-egy kromoszómájához csatlakoznak. Így egy-egy kromoszómához csak egy-egy orsó csatlakozik. Mikor az orsók a sejt két végébe húzzák a kromoszómákat, az eredeti kromoszómaszám fele gyűlik össze. Kialakul az új sejthártya, a két utódsejt tehát haploid, egyszeres kromoszómakészletet tartalmaz.
Ezek után lejátszódik a meiózis második szakasza, ami pontosan olyan, mint egy normális mitózis. A két haploid utódsejtben mitózis játszódik le, szétválasztva a kromatidákat. Erre azért van szükség, mert a rekombináció során a két kromatida egymástól eltérővé vált, ami komoly bonyodalmakat okozhatna. A meiózis végeredménye tehát négy haploid sejt, melyek mindegyike a tulajdonságok egyedi kombinációját hordozza.

 

 

 

Animáció a mitózisról
Animáció a meiózisról

 

kromatin állomány, hiszton, kromoszóma, kromatida, szex-kromoszóma, autoszóma, mitózis, meiózis, rekombináció