Az élovilág rendszerezése

Az eddigiek során megismerkedtünk különféle tájak, különféle földrészek élővilágával. Remélhetőleg bennetek is felmerült az az igény, hogy jó lenne a megismert élőlényeket valamiféle rendszerbe állítani, már csak azért is, hogy könnyebb legyen megtanulni őket.
Megállapíthattuk, hogy az életközösségek nagy szerkezete mindenhol egyforma (termelők – fogyasztók – lebontók). Láthattuk azt is, hogy a hasonló éghajlati öveknek hasonló az élővilága. Nézzük azért meg egy kicsit alaposabban, miben áll ez a hasonlóság!

4.6.1 Rendezd párokba az alábbi élőlényeket aszerint, hogy milyen szerepet játszanak az életközösségekben!

Láthatjuk, annyi, hogy valami mérsékelt övi elsődleges fogyasztó még nem jelent sokat. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy-egy életközösségben sok száz különféle élőlény is lehet ugyanolyan szerepben.
Milyen lenne egy jó rendszer? Milyen elvárásaink lehetnek a csoportosítással szemben? Próbáljuk meg csoportosítani a kupacban levőket és azok családjait! Milyen szempontok jutnak eszetekbe?

4.6.2 Írjátok össze a szempontokat és csoportosítsátok azok szerint a kupac tagjait! Melyik a jó csoportosítás?
Milyen kívánalmaink lehetnek tehát a csoportosítással szemben?

Természetesen ahhoz, hogy a csoportosításunk egyáltalán lehetséges legyen, tudnunk kell, mi az, amit csoportosítunk. Mi az élőlények rendszerezésének alapegysége?
Ez az alapegység a faj.
Furcsa egy dolog ez a fogalom, mert nincsen pontos, konkrét meghatározása. Ahányszor próbálták egzakt módon körülírni, annyiszor derült ki, hogy az valamiért nem megfelelő. A legelső meghatározás szerint azok az élőlények számítottak egy fajba tartozóknak, melyek egymással szaporodni képesek. Ez a megfogalmazás azonnal megbukik a ló és a szamár közös gyermekén, az öszvéren. Az öszvér viszont maga teljesen szaporodásképtelen, ezért úgy

módosították a meghatározást, hogy az utódnak szaporodóképesnek kell lennie. De ez a meghatározás sem működik például a tigris és az oroszlán esetében. Állatkertekben ugyanis a tigrisnek és az oroszlánnak vidám, szaporodóképes utódai születnek. Az azonban mégiscsak képtelenségnek tűnik, hogy az oroszlánt és a tigrist ugyanabba a fajba soroljuk! Ezért aztán újabb kikötést kellett tenni: a szaporodóképes utódot természetes körülmények között legyenek képesek létrehozni. Mivel a szibériai tigris és az afrikai oroszlán csak az állatkertben találkozhatnak egy szenvedélyes éjszaka erejéig. Van azonban sok olyan élőlény, ahol nem ilyen könnyű eldönteni, mi képes természetes körülmények között szaporodóképes utódot létrehozni a másikkal. Ott vannak például azok a ker

ekesférgek, melyek csak ivartalanul szaporodnak, ezeknél a meghatározás szerint minden egyedet külön fajba kellene sorolni!
Bármilyen furcsának is tűnik, a faj eddigi legjobb meghatározása az lett: Faj az, amit egy megbízható biológus annak tart. Ne lepődjünk meg túlságosan, a biológia a legkevésbé egzakt a természettudományok között, találkozunk majd még ennél sokkal cifrább dolgokkal is.
Állapodjunk meg annyiban, hogy a fajokat akarjuk rendszerezni. De miként tehetjük úgy, hogy az megfeleljen a követelményeinknek? Elsődlegesen a hasonló kinézetűeket fogjuk egy-egy csoportba sorolni, de óvatosnak kell lennünk! De hova kerüljön például a kenguru? A lába alapján a sivatagi futóegérrel kerülhetne egybe, az életmódja alapján az antiloppal, az erszénye alapján a vombattal. Melyik tulajdonságot vegyük figyelembe, hogy a csoportosításunk megfeleljen a kívánalmainknak?

Gondoljunk vissza arra, amit az idő epochában tanultunk az élővilág kialakulásáról! Az egyes élőlények másokból alakultak ki, azokat tehát, melyeknek van közös őse egy kategóriába sorolhatjuk. Látható, hogy ez a csoportosítás teljesen megfelel a kívánalmainknak: Minden lénynek lesz helye és minden lénynek csak egy helye lesz. A csoportosításban a következő kategóriákat alkalmazzuk:

(Természetesen a komoly rendszertannal foglalkozó tudósok (a taxonómusok) ennél sokkal több kategóriát

használnak: tagozat, öregrend, csapat, dandár stb., de mindannyiunk szerencséjére, ezekkel nem kell foglalkoznunk.)
Az élőlények tudományos elnevezése a nemzetséget és a fajt jelöli (ezért hívják ezt kettős nevezéktannak), nagybetűvel írjuk a nemzetség nevét, a fajnevet kisbetűvel. A nagy fakopáncs neve Dendrocopos maior azt mutatja meg, hogy a fakopáncsok nemzetségébe tartozik és azok közül a nagy fajba, a balkáni fakopáncs neve Dendrocopos syriacus jelzi, hogy azonos a nemzetség, de más a faj.

A citromsármány (Emberiza citrinella) rendszertani besorolása például a következőképpen alakul:

Nézzük meg gyorsan a fordított irányt! Hogyan alakul az élővilág rendszerezése fentről lefelé?
Az élővilágban öt királyságot különítünk el:

Prokarióták – ide tartoznak a sejtmag nélküli élőlények, a baktériumok

Egysejtűek – ide tartoznak a sejtmaggal rendelkező, de többnyire csak egy sejtből vagy legalábbis egyféle sejttípusból felépülő élőlények

Növények – ide tartoznak a sokféle sejttípusból felépülő, saját anyagaikat maguk számára előállító (autotróf) élőlények

Gombák – ide tartoznak a sokféle sejttípusból felépülő, összefüggő, sok sejtmagos sejtfonalakból álló, saját anyagaikat más élőlények anyagaiból előállító (heterotróf) élőlények

Állatok – ide tartoznak a sokféle sejttípusból felépülő, különálló sejtek által alkotott, saját anyagaikat más élőlények anyagaiból előállító (heterotróf) élőlények

A prokarióták rendszerezése nagyon nehéz dolog, leginkább a molekuláris biológia eszközeivel lehetséges, ehelyt nem gyötrődünk vele.

Az egysejtűek rendszere az utóbbi néhány évben (szintén a molekuláris biológiának köszönhetően) hatalmas változáson ment át. Itt csak egy-két fontosabb törzset említünk meg:

Kovamoszatok (ezek az élőlények a tengeri életközösségek legfontosabb termelői közé tartoznak)

A növényeket két nagy csoportra osztjuk, telepes és hajtásos növényekre. A telepesek közé tartozik a zöldmoszatok és a mohák törzse. A hajtásos növényekhez a harasztok, a nyitva- és zárvatermők törzsei.

A gombák közül a tömlősgombák és a kalapos (bazídiumos) gombák törzsét említjük, nem mintha nem lenne több, de kíméletesek akarunk lenni.

Az állatokat elsőként is álszövetesekre és valódi szövetesekre osztjuk, az előbbi csoportba kerül a szivacsok törzse, az összes többi törzs az utóbbiba. A szövetes állatok között különbséget teszünk a sugaras szimmetriájúak és a kétoldali szimmetriájúak között. A sugaras szimmetriájúakhoz tartoznak a csalánozók és a bordás medúzák, minden más törzs a kétoldali szimmetriájúakhoz. A kétoldali szimmetriájú állatok újfent két nagy csoportra oszthatók: az ősszájúak és az újszájúak csoportjára. A kettő közti különbségeket az alábbi táblázat szemlélteti:

Őszszájúak	Újszájúak
Külső vázuk van	Belső vázuk van
Nem lehetnek egypetéjű ikreik	Lehetnek egypetéjű ikreik
Az embrió legelső nyílása lesz a száj	Nem az embrió legelső nyílása lesz a száj
Az egyedfejlődés programja szigorúan kötött	Az egyedfejlődés programja rugalmasan változhat

Láthatjuk, hogy a szájnyílás helyzete csak az egyik a sok különbség közül.

Az ősszájúak két nagy csoportja a vedlők és a csillós lárvájúak. A vedlők kemény páncéljukat időről időre levetik, ennek a csoportnak a törzsei a zsinórférgek, a fonalférgek, a medveállatkák, az ízeltlábúak. A csillós lárvájúak lárváinál nem minden esetben alakulnak ki a mozgást szolgáló csillók, de annak nyomai mindig megtalálhatóak. Ide tartoznak a puhatestűek, a gyűrűs férgek, a lapos férgek, a mohaállatok, a kerekesférgek és még számos kisebb törzs.

Az újszájúak törzsei a tüskésbőrűek, a félgerinhúrosok, a fejgerinchúrosok és a gerincesek.

4.7. Az élővilág rendszerezése