Vizek, vízpartok növényei

    Az élőlények elterjedését két fontos tényezőcsoport határozza meg, a környezeti tényezők (abiotikus) és a biotikus tényezők. Előbbi csoportba tartozik a hőmérséklet, a csapadék, a talaj fizikai és kémiai tulajdonsága, a napsütéses órák száma és még sok más. Biotikus tényezőkön a többi élőlény hatását értjük. Az azonos vagy nagyon hasonló környezeti tényezőket igénylő növények azonos helyen, együtt élnek ún. társulást alkotnak. Az egyes növényfajok környezeti tényezőkkel szembeni igényét ún. ökológiai mutatókkal jellemzik.

1. A Növényismeret című könyv segítségével (248.o.) keressétek ki az alábbi fajok ökológiai mutatóit! Az alábbi táblázatba ne számokat, hanem szöveges választ írjatok! Melyik társulásba tartozik a megadott fajok többsége? Melyik faj nem alkotója a társulásnak?

	hőmérséklet igénye	vízigénye	pH-igénye	nitrogén- igénye	degradáció- tűrése
imbolygó békaszőlő
kolokán
zöldes muhar
békatutaj
füzéres süllőhínár

Hazánk víz hatására kialakuló társulásai állóvizekben, tavakban, morotvákban, folyók holtágaiban alakulnak ki. A vízmélységtől függően a tóban, illetve a víz szélén igen jellegzetes növényzeti övezetesség alakul ki. A társulások kialakulását a mély víztől a sekélyebb felé a kép szemlélteti.

Tavak árnyékos nádszegélyénél, árkokban, morotvákban előforduló úszó hínártársulások jellegzetes növénye a rucaöröm (középen) és a különböző békalencse (jobbra) fajok.

Szintén a lebegő hínártársulások közé tartoznak a nagy termetű, nem gyökerező fajokat magukba foglaló rencések, kolonkánosok. Az álló, vagy lassan folyó vizekben előforduló társulások jellemző faja a békatutaj (balra), a kolonkán (középen) és a közönséges rence (jobbra).

A szikesek kivételével mindenféle vízben előforduló gyökerező hinarasok nagy termetű faja a fehér tündérrózsa (balra), a vízitök (középen) és a sulyom (jobbra).

A nádasok többnyire sűrű, zárt, magas termetű fajokból álló növénytársulások. A nádat gyékényfajok, illetve tavi káka (jobbra) helyettesítheti.

A nyáron rendszerint kiszáradó magassásosokat igen gyakran egy-egy sásfaj egyeduralma jellemzi. Zsombéksás (balra).	Folyópartok rendszeresen elöntött területeinek fás társulása a fűz-nyár, másnéven puhafaliget. Jellemző fajok: fehér fűz (középen), fekete nyár.

A hűvös lefolyástalan vizes területek fástársulásai a fűz-nyírlápok. Jellemző fajok: hamvas fűz, molyhos nyír, lágyszárúak közül a mocsári gólyahír.	Nagyobb folyóink magasártéri szintjén alakultak ki a tölgy-kőris-szil társulások. Kocsányos tölgy, magyar kőris (középen), vénicszil.	Az Északi-középhegység lefolyástalan lápteknőiben, feltöltött folyómedreiben tápanyagszegény, savas, mészmentes vizeiben kialakuló társulások a tőzegmohások.

 

Lápok és mocsarak Lápok és mocsarak animáció

A tengerek növényvilága

    A növények fotoszintézishez színanyagok szükségesek. A kémiai reakciók lejátszódásához a látható fény hullámhosszúsága a legmegfelelőbb. Ezt a hullámhosszúságot a zöld színanyag képes a legjobban megkötni. Vannak azonban olyan moszatcsoportok, amelyek mélyebb vízrétegekben élnek, ahová a látható fény hullámhosszúsága nem jut el. Ezek a fajok más színanyaggal rendelkeznek. A különböző színanyaggal rendelkező moszatok külön törzsekbe soroljuk, fejlődésük nagyon régen elvált egymástól.
    A moszatok növényi egysejtűek, amelyek osztódással szaporodnak. A osztódás során különböző szerveződési szintek alakulhatnak ki. Abban az esetben, ha az osztódó sejtek együtt maradnak sejttársulásról beszélünk. Ennél bonyolultabb, ha az osztódás csak egyirányú, és egy hosszú sejtfonal képződik. A következő, bonyolultabb lehetőség, hogy elágazó sejtfonalak alakulnak ki, amelyek rendezetten helyezkednek el. Ezt teleptestnek nevezzük.

A fénysugarak nagyobb része behatol a vízbe, a mélységgel azonban exponenciálisan csökken a behatoló fény mennyisége. Desztillált vízben 1 méter mélyre már csak a fénymennyiség 50%-a jut el. Minél nagyobb a fény energiatartalma, annál mélyebbre hatol a vízbe, ezért először a legkisebb energiájú, de legnagyobb hullámhosszúságú vörös fény nyelődik el. Legmélyebbre a legrövidebb hullámhosszú ibolya színű sugarak jutnak. 500 méter mélységben már teljes sötétség uralkodik.

    A moszatok a tengerekben nagyon nagy tömegben élnek. Minden tengeri állat közvetlenül vagy közvetve a moszatokból táplálkozik. A moszatok a tápláléklánc termelői.
    A planktonban elsősorban a zöldmoszatok fajai fordulnak elő. A hideg tengerekben hatalmas telepeket (teleptest) alkotnak a barnamoszatok. Telepeik hosszúsága elérheti a többszáz métert. A meleg tengerek, mélyebb vizeiben vörösmoszatok élnek.

    A jobb szélső kép a NASA űrből készített felvételét mutatja. A felvétel 1997 szeptember és 1998 júliusa között készült és a tengerek növényi plankton-koncentrációját szemlélteti. A piros szín a magaskoncentrációt, a sárga és a zöld a közepest, a kék az alacsonyt jelöli.