10. A földtörténeti közép- és újidő

Középidő

A földtörténet legnépszerűbb kora, amit a divatossá vált dinoszauruszoknak köszönhet.
Triász, Jura és Kréta időszakokra osztjuk:

A kontinensek még összefüggő szárazulatot alkotnak az elején, ez a Pangea. Ezt a világóceán öleli körül, a Panthalassza, melynek öble a Laurázsia és Gondvana közé benyúló Tethys.

	Triász Elkezdődik Laurázsia és Gondwana szétvállása. Hegységképződési szempontból nyugodt időszak, hatalmas mennyiségű üledék halmozódik fel. Jellemző a nagyarányú mészkő- és dolomitképződés.
	Jura Megkezdődik Laurázsia és a Gondwana további darabolódása, hasadékvölgy-rendszerek alakulnak ki. Kialakulnak a mélytengeri árkok, továbbá megindul a Pacifikus- és az Eurázsia-hegységrendszerek kialakulása. A két folyamat neve: Pacifikus-orogenezis, Eurázsiai-orogenezis
	Kréta Az egész Földön jellemzőek a tengerelöntések, a Pangea véglegesen szétesik, szélesedik az Indiai-óceán medencéje.

Újidő

A földtörténeti újidő 65 millió évvel ezelőtt veszi kezdetét. Felosztását az alábbi ábra szemlélteti.

A harmadidőszak további részekre osztható:

paleocén	66-55 millió éve
eocén	55-36 millió éve
oligocén	36-24 millió éve
miocén	24-5 millió éve
pliocén	5-1,7 millió éve

A középidőben megindult kőzetlemez-mozgások folytatódnak, a kontinensek egyre inkább közelednek mai helyükhöz. Észak-Amerika teljesen elszakad Eurázsiától, és Dél-Amerikához kapcsolódott. Tovább folytatódik az Eurázsiai- és a Pacifikus- (Csendes-óceáni) hegységrendszer kialakulása, a legerősebb időszak a miocén korára jutott.

A negyedidőszakban a kontinensek elérik mai helyüket, de természetesen vándorlásuk nem állt meg.

Pacifikus- (csendes-óceáni) orogenezis, Eurázsiai-orogenezis