  |
3. A csillagászat kezdetei
Mai szemmel talán érthetetlen, milyen fontos volt a régen élt embereknek a csillagos égbolt. Számos kérdésre, amit ma néha okkultnak gondolunk, ott keresték a választ, és sokszor meg is kapták. Csak a fényektől és mindenféle ingerektől elvakított érzékeink nem mesélnek nekünk a csillagok által jövőnkről, betegségekről, a jövő évben várható termésről vagy bizonyos jegyben született emberek lelki alkatáról. Pedig ennél még sokkal több mindenféléről kérdezték őseink a csillagokat.
A legelső emlékek ilyesféle dolgokról kisebb-nagyobb kőtömbök formájában maradt ránk, Európában Romániától Franciaországon keresztül Angliáig, számos helyen. A legismertebb közülük az angliai Stonehenge páratlan kőegyüttese.
|
A kb. tízezer évvel ezelőtt, a neolitikum határán földműveléshez fogott emberiségnek meg kellett tudnia határozni olyan fontos időpontokat, mint a vetés, aratás, stb. időpontja. Részben ezért allították fel, ma is megmagyarázhatatlan eszközökkel messze földről iedeszállítva ezeket a hatalmas kőtömböket, Kr.e. 2700. táján. Az égi mozgások csodálatos rendjére rádöbbent ember kért ezúton segítséget fizikai teste életben tartásához, és kereste általa a mindent mozgató isteni természetet. A kőkörök legfontosabb iránya a látóhatár azon pontjára mutat, ahol a nyári napforduló idején felkel a Nap. Ugyanígy rámutatnak a fő vonalak a többi napforduló és nap-éj egyenlőség meghatározta irányra, és megtudhatók általuk a nap- és holdfogyatkozások időpontjai. De, hogy távoli elődeink pontosan milyen "istentiszteleteket" végeztek, miféle áldozatokat mutattak be, sose fogjuk megtudni.
Változó kíváncsisággal álltak a különféle népek a csillagászat rejtelmeihez. Sok közülük világképük megfogalmazásán, gazdag mítosz és eredtmonda-világán nem foglalkozott bonyolult matematikai számításokkal. Viszont igen sokféle lehetséges világkép fogalmazódott így meg. Indiában, pl. teknősbéka hátán álló elefántok tartják a Földet, az észak-amerikai haida indiánok világképében halak és madarak szerepelnek, amihez hasonlókat leginkább totemoszlopokról ismerhetünk: A mezopotámiaiak viszont ránk hagyományozták a csillagképek alakjait, amiknek más nevet adtak, de ők kötötték úgy össze képzeletben a csillagokat, ahogy ma is számontartjuk őket. Pontosan meghatározták a nap- és holdfogyatkozások időpontjait, és hasonlóan a magyar népi felfogással, a napok kezdetét az esti napnyugtától számolták.
Egyiptom csillagászai már 12 hónapra osztották az évet, ami a Nílus áradásával vette kezdetét, és a 30 napos hónapokat egy 5 napos ünnepnapi szakasszal toldották meg. De talán legfontosabb felfedezésük az volt, hogy a Merkúr és a Vénusz a Föld körül kering, a Föld pedig, fogalmazásuk szerint "lebeg".Alapvető jelenségek az égbolton
Számtalan olyan jelenség van, amit kitartó megfigyeléssel bármiféle műszer nélkül is alaposan meg lehet figyelni. Ezek a megfigyelések kezdetben szóban hagyományozódhattak át és már így is nagyon hatékony eredményeket lehetett elérni. Nem csoda azonban, hogy a csillagászat az írás megjelenésével vált igazán megalapozott tudománnyá, így ugyanis pontos megfigyeléseket lehetett végezni több évtizeden, akár évszázadon keresztül. Mit figyelhettek meg az égen puszta szemmel és alapos feljegyzésekkel?
- A Hold fázisait
- Az égbolt napi mozgását
- Az égbolt éves mozgását
- A bolygók mozgását
Ókori görög csillagászat
Csak néhány csillagász egyszerű és nagyszerű gondolatmenetével, megállapításával, mérésével tudunk itt foglalkozni, kiragadva egy-kettőt a legnagyobbak közül.
Thalész (Kr.e. 640.550):
Véleménye szerint a Föld egy lapos, óceánon úszó korong, viszont pusztán egy botja, amit úgy nevezett gnómon, és egy aránypár segítségével meg tudta mérni egy piramis magasságát.
3.1. Az alábbi ábra segítségével próbáld meg kitalálni, hogy csinálta Thálész abban az esetben, ha H = L ! Írj és rajzolj!
 |
Ezeken a képeken azt láthatod, hogy a Földön párhuzamosan több, egymás számára ismeretlen kultúra is hasonló eredményekre, gondolatmenetekre juthat, függetlenül egymástól. (A gnómon használata Kínában és Borneó szigetén.)
  |
A görögség legnagyobb csillagászai közül is most csak Arisztarkhoszról (Kr.e. 310-230)szólunk, aki az első napközéppontú világképet vázolta fel Kopernikusz előtt csaknem 2000 évvel. Sajnos számításai még nem lehettek elég pontosak ahhoz, hogy a többi nagy geocentrikus világképet valló gondolkodóval szemben meg tudja védeni igazát. Gondolatmenete a következő volt:
3. Így a két szög ismeretében megszerkesztette a háromszöget, majd megvizsgálta a Föld-Hold táv., és a Föld-Nap táv. arányát. Erre 1/19-et kapott, vagyis szerinte a Nap 19-szer van messzebb a Földtől, mint a Hold.
4. Ugyanakkor egyforma nagyságúnak látszanak, ami csak úgy lehet, ha a Nap 19-szer nagyobb, mint a Hold.
5. Saját méréseiből tudta, hogy a Föld kb. 3-szor nagyobb a Holdnál (úgy, hogy erre a holdfogyatkozásokkor a Holdra vetülő földárnyék nagyságából következtetett.)
6. Végül megállapította, hogy ha a Nap 19-szer nagyobb a Holdnál, a Föld pedig 3-szor nagyobb a Holdnál, akkor a Nap kb. 6-szor nagyobb aFöldnél. Így ésszerűbb, ha a nagyobb égitestet, a Napot helyezzük aVilágmindenség középpontjába! Továbbá azt is megállapította, hogy a földpálya elenyészően kicsiny a Világmindenséghez képest.
Végül Eratoszthenész (Kr.e.276-195) nagyszerű gondolatmenetét nézzük meg, aminek segítségével ki tudta számítani a Föld kerületét:
- 3. Alexandriát és Szüénét (ma Asszuánt ) választotta. Megtudta, hogy Szüénében jún. 23-án merőlegesen delel a Nap, mert egy kútban a fenekét világította meg.
