9. A földtörténeti óidő és a kontinensek vándorlása

A kontinensek vándorlása

Több, mint 140 éve a földrajztudósok felfedezték a Dél-Amerika keleti és Afrika nyugati partvonal közti hasonlóságot - a két kontinens úgy illik egymás mellé, mint a kirakós játék két darabja. Továbbá az élőléenyek hasonlóságát is felfedezték már a két kontinensen. Magyarázatot azonban nem találtak. A kérdésekre csak egy - foglalkozását tekintve - meteorológus(!), Alfred Wegener elmélete tudta megadni a választ. Ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy a Föld mélyében lassan áramló képlékeny magma hátán egymáshoz képest a kontinensek el tudnak mozdulni egymáshoz képest. Az elmélet megszületését követően kezdték el vizsgálni, hogyan vándoroltak a kontinensek az egyes földtörténeti korok során. Kép: Alfred Wegener

A földtörténeti óidő hat időszakra osztható, ezt az alábbi táblázat szemlélteti.

Most végig követjük, hogyan mozogtak az egyes kontinensek és milyen fontosabb események kísérték ezt. A jelmagyarázat a táblázat alján olvasható.

	Kambrium Jól látható, hogy Észak-Amerika Grönlanddal, Európa és Ázsia képez önálló földrészt, míg a többi egy összeforrt egységben a Gondwanában létezett. Négy óceán szükséges megemlíteni a Kaledóniai-, az Uráli-, az Ős-Tethys- és az Ős-Csendes-óceánt.
	Ordovícium A kambriumhoz képest valamennyi földrész keleti irányba tolódik, míg a Gondwana déli irányba húzódik. Európa az Egyenlítő vidékén, míg Ázsia mai helyzetéhez képest kb. 90 fokkal elfordulva helyezkedik el. Fokozódik az üledékfelhalmozódás és erősödik a vulkanizmus. Kezdetét veszi az a hegységképződés, amely a szilurban éri el csúcspontját.
	Szilur A szilurban éri el fő fázisát az ordovíciumban elkezdődött hegységképződés. Ős-Európa és Ős-Amerika egymáshoz közeledve, majd összeütközve fölgyürte a Kaledóniai-óceán aljzatán lerakódott üledékes kőzeteket. A Kaledóniai-óceán bezárult és a redőkbe préselt rétegekből kialakult a Kaledóniai-hegységrendszer. A hegységrendszer tagjai napjainkra erősen letarlódtak, napjainkban fellelhető nagyobb tagjai: Skandináv-hegyvidék, a skóciai Grampian és Highland, Kelet-Grönland hegyvidékei és Észak-Amerikában az Appalache-hegység északi része. Az említett folyamat volt a: Kaledóniai-orogenezis
Devon Két hegységképződés közti üledékfelhalmozódási időszak. A fiatal, magas Kaledóniai-hegységrendszer gyorsan pusztul, anyaga a tengerek üledékgyűjtő medencéibe halmozódik fel.
Karbon A szárazföldek egymáshoz való közeledésének, a közöttük lévő óceáni medencék bezáródásának, tehát a nagy hegységképződéseknek időszaka volt. Ős-Európa és Ős-Amerika összeütközése Ős-Ázsiával felgyűrte az Uráli-medence üledékeit és kialakult az Urál-hegység, Ős-Európa és Ős-Ázsia egyesült, kialakult Laurázsia. A Gondwana szintén csatlakozik Laurázsiához, miközben összezárja az Ős-Tethys-óceánt. Így a szárazföldek egyetlen óriás földrésszé, a Pangea-vá kapcsolódnak össze. Ezen időszakban keletkezett az Urál-hegység, az Appalache-hegység déli része, a Francia-középhegység, a Német-középhegység, az Ardenek, a Lengyel-középhegység, a Rodope, a Cseh-medence peremhegyei, hazánkban pedig a Velencei-hegység és a Mecsek. A karbon időszakban kialakult hegységek alkotják a Variszkuszi-hegységrendszert, kialakulásuk neve: Variszkuszi-orogenezis
	Perm Ekkor játszódta a Variszkuszi-hegységképződés utolsó fázisai. A földfelszín egyetlen, hatalmas szárazulata a Pangea, amelyet az Ős-Csendes-óceán vett körül. A Pangeába öbölszerűen benyúló tenger a Tethys-óceán (Ős-Földközi-tenger).

Jelmagyarázat: 1. Észak-Amerika, 2. Grönland, 3. Európa, 4. Ázsia, 5. Új-Guinea, 6. Ausztrália, 7. Antarktisz, 8. Dél-Amerika, 9. Afrika, 10. India,11. Madagaszkár, 12. Arábia, A. Kaledóniai-óceán, B. Uráli-óceán, C. Ős-tethy-óceán, D. Ős-Csendes-óceán

9.1. Keresd meg a Földrajzi Atlaszban az említett hegységeket!

Gondwana, Kaledóniai-óceán, Uráli-óceán, Ős-Tethys-óceán, Ős-Csendes-óceán, orogenezis, Kaledóniai-orogenezis, Variszkuszi-orogenezis, Pangea