Az előzőekben láttuk, hogy az anyagok egy része igen könnyen megváltoztatható. A változások mértékét valamilyen formában mérni kell. Eddig a hőmérséklet- és az energiaváltozásokkal foglalkoztunk, így elsőként ezek mérését, majd a tömeg, a térfogat és az anyagmennyiség mérését ismerjük meg.
A hőmérséklet mérése
A "meleg" és a "hideg" pontos mérésének igénye az ókorig vezethető vissza. Számtalan hőmérsékletmérő eszköz készült, de alapvető hiányosságuk volt, hogy a hőmérsékletet a hőmérőre egyedileg jellemző tulajdonságok alapján jelezték, tehát minden hőmérőről más értéket olvashattak le. A XVIII. században azután három hőmérsékleti skálát is bevezettek.
Gabriel Daniel Fahrenheit (1686-1736) 1714-ben a jég olvadáspontja és a jég-víz-ammóniumsó hűtőkeverék olvadáspontja közötti hőmérséklet-intervallumot osztotta fel 32 részre. Ez alapján a víz forráspontja 212 oF-nek adódott.
Gabriel
Daniel Fahrenheit kísérletei
Gabriel Daniel
Fahrenheit 
Anders Celsius (1701-1744) 1742-ben a jég olvadáspontja és forráspontja közötti hőmérséklet-intervallumot 100 egységre osztotta. Hőmérői belsejében higanyszál futott, így a hőmérsékletmérés határát a higany forráspontja jelentette. (0 oC = 32 oF.)
Anders
Celsius
Anders Celsius
Magas hőmérséklet mérésére 1731-ben Pieter Musschenbroek feltalálta a pirométert, amely a fémek hőkiterjedésén alapult, főként az iparban, például vasöntés, üveg- és kerámiagyártás során használták.
A hétköznapi életben, mind a Celsius-, mind a Fahrenheit-skála használatban van. A tudományos életben a Sir William Thomson/Lord Kelvin (1824-1907) nevéhez fűződő abszolút hőmérsékleti skálát használjuk. Alapjában véve megegyezik a Celsius fokkal, de nem a víz fagyponti hőmérsékleténél van a 0 (nulla) fok, hanem az "abszolút" nulla foknál, mely Celsius fokban kifejezve -273.15 Cfok. (A tiszta víz hármaspontjához tartozó termodinamikai hőmérséklet 273.16-od része.) A Celsius fokkal ellentétben a Kelvin nem fok, tehát nem kell a fokjelet kitenni.
Sir
William Thomson/Lord Kelvin
Sir William Thomson/Lord Kelvin
 |