"a világ az emberi elme számára tökéletesen és felfoghatóan megismerhető"

egy pozitivista gondolkodású ember

"a világ lényege az ember elől örökké rejtetten marad, és ahhoz korlátozott képességű agyunkkal semmilyen módon nem férhetünk hozzá"

egy agnosztikus gondolkodású ember

A vágy, hogy megfejtsük a természeti jelenségek titkát egyidős az emberiséggel. A megismerhetőségre vonatkozó kérdések is ősidők óta alapvetően két válaszra épülnek: igen vagy nem. Természetesen megközelítési módunk nem lehet a fenti két idézethez hasonlóan szélsőséges, a megoldás feltehetően valahol a kettő között van.

A természeti jelenségek megfigyelésére használatos módszerek az idők folyamán hihetetlen változáson és fejlődésen mentek keresztül, de alapmódozataik napjainkban is változatlanok. A következőkben ezeket a megismerési módozatokat vesszük sorra. Az egyes módozatokat a természettudományos gondolkodást segítően írjuk le, bár egyesek pszichológiai szakkifejezésként is értelmezhetők (megfigyelés, tapasztalat stb.) - ettől most eltekintünk.

Megfigyelés - a természeti jelenségek megismerésének legegyszerűbb módozata a megfigyelés. Az ősember is megfigyeléssel kezdte a tűzzel kapcsolatos ismeretei megszerzését - mi okozza, milyen változást idéz elő stb. - és a csecsemők is megfigyeléssel szerzik első információikat a világról - először fények, alakzatok, majd hangok, arcok stb.

Tapasztalat - több megfigyelésre és azok összekapcsolására alapoz. Az ősember többszöri megfigyelés után már előre tudta, hogy az égés után hamu marad vissza, és a csecsemő is többszöri ismerkedés (megfigyelés) után fogadja el az édesanyján kívüli embereket.

Következtetés (jóslás) - a megfigyelések és tapasztalatok alapján következtetni lehet egy még nem vizsgált természeti jelenség jellegére, ha egy hozzá hasonlót már vizsgáltunk. Tételezzük fel, hogy az ősember bükk- és tölgyfát égetett már, de nyírfát még nem. A nyírfa külső tulajdonságai alapján következtet, hogy az is éghető. A nyírfa égésének tulajdonságainak megismerése már a megfigyeléshez és tapasztalathoz tartozik ismét (lassabban-gyorsabban ég, kevesebb-több hőt ad le).

Kísérlet - előre megtervezett cselekménysor, melynek célja egy természeti jelenségről alkotott következtetés bizonyítása, vagy egy ismeretlen természeti jelenség vizsgálata. Valódi kísérletezésről csupán a középkor végétől beszélhetünk, de tágabb értelemben az előbb említett ősember nyírfaégetése is tekinthető kísérletnek, akár a csecsemők tárgy "kóstolgatása", amikor különböző tárgyakat vesz szájába, azok tulajdonságait vizsgálva.

A megismerés- és tapasztalatcserének sokáig határt szabott az emberi tudat. A nyelv és a beszéd kialakulásával ez megváltozott, az egyéni tudat mellett kialakult a kollektív tudat is. Az információ eleinte mítoszok, legendák, mesék és eposzok formájában szóbeliségben , majd az írásbeliség kifejlődésével leírt változatban is terjedt. A középkor végén már sok nagyobb európai városnak volt nyomdája. A nagyobb műveket több nyelvre is lefordították, így terjesztették szerte a világban. Az információáramlás legutóbbi vívmánya a világháló elterjedése volt, amely egyelőre úgy tűnik, korlátlan információáramlást biztosíthat Földünk valamennyi embere között. Természetesen elképzelhetetlen, hogy valamennyi ember Internetközelben éljen, de a lehetőség adott. Mindenképp hangsúlyozni kell, hogy a világháló egyik legnagyobb hibája, hogy a tudományos információk is (tudományos) ellenőrzés nélkül kerülnek közlésre, gyakorta hibásan, téves, valótlan állításokkal fűszerezve.

 

5.1. Döntsd el az alábbi példákról, hogy a megismerés mely módozatával hozhatók összefüggésbe!

 

A kertben ücsörögve látjuk, hogy egy alma leesik a fáról. Ha nem szedjük le az almákat, le fognak esni a fáról. Az alma a talajra fog esni.