Az anyagtudomány fejlődése szorosan kötődik a különböző korokban fellelhető, illetve előállítható anyagokhoz. A Krisztus előtti korokat az ember által legtöbbet használt anyagról nevezték el, ezért beszélünk kő-, bronz- és vaskorról. A középkorban már szintetikus anyagokat is előállítottak, majd a kémia és a társadalomtudományok szédítő fejlődése, a kémiai szerkezet és a tulajdonságok közötti kapcsolat felismerése lehetővé tette az adott célra tudatosan tervezett, szerkezeti anyagok előállítását.
A szerkezeti anyagok választékának bővítése és az új típusú felhasználói igények megjelenése elindította a funkcionális anyagok kutatását. Ezeknél már nem a legelőnyösebb mechanikai tulajdonság elérése a fő cél, hanem a különböző tulajdonságú anyagok összekapcsolása egyetlen anyagi rendszerré, úgy, hogy megtartsák eredeti jellemzőiket.
A funkcionális anyagok külön csoportját képviselik az intelligens anyagok, amelyek érzékelik közvetlen környezetük fizikai, illetve kémiai állapotának egy vagy több jellemzőjét, e jeleket feldolgozzák, majd ezekre, állapotuk jelentős megváltozásával, gyors és egyértelmű választ adnak.
Az intelligens anyagok egyik előfutára az 1967-ben kifejlesztett fototróp üveg. A fototróp üveget látható fénnyel besugározva fényáteresztő képessége lényegesen csökken. Kiválóan alkalmas olyan szemüvegek gyártására, amelyeknek fényáteresztő képessége a napsugárzás erősségétől függ.
A gélüveg olyan szendvicsszerkezetű konstrukció, amely két üveglap vagy átlátszó műanyagréteg között egy vékony, intelligens polimergélt tartalmaz. Külső megjelenésében megtévesztésig hasonlít a kereskedelmi forgalomban lévő síküveghez. A környezeti változás előidézhet olyan szerkezeti átalakulást a gélben, amelynek hatására az eredetileg átlátszó üveg opálos, a fényt csak sokkal kisebb mértékben áteresztő tejüveggé válik.
Intelligens anyagok