8. Az állatok mozgása

Az egysejtûállatok egy része csillóval vagy ostorral változtatja helyét. Általánosságban elmondható, hogy a csillók rövidebbek, számuk több, akét száz vagy ezer is lehet. Az ostor általában hosszabb, egy egyeden többnyire egyetlen csilló figyelhetõ meg. Érdekes mozgási jelenség az egysejtûállatoknál az állábbal történõ mozgás. A rendkívûl rugalmas sejthártya egy ponton kitüremkedik (álláb) és a sejt folyékony állománya, a sejtplazma áramlásnak indul, átáramlik a kitüremkedett részbe.

1. Írd a képek mellé, melyik állati egysejtű, milyen mozgást végez!

Szennyezett vizeinkben fontos baktériumpusztító a közönséges papucsállatka	A trópusi Afrika hirhedt kórokozója az álomkór ostoros	Hazai mocsarainkban, szennyvizeinkben gyakori az óriás amőba

A tengerek, tavak fenekén vagy fenekén lévõ tárgyakra tapadt szivacsok az állatvilág azon kevés képviselõi közé tartoznak, melyek nem végeznek helyváltoztató mozgást. A szivacsok életüket egyetlen helyen töltik (leszámítva a hajók fenekéhez tapadt szivacsokat, amelyek beutazzák az óceánt), ún. helytülõ életmódúak.  

földigiliszta	éti csiga	tintahal

A férgek és a puhatestûek (csigák, kagylók) bõrizomtömlõvel mozognak. A bõrizomtömlõ a kültakaró ("bõr") és az alatta lévõ izmok összenövésébõl jött létre. Ez a mozgásforma rendkívûl lassú elõrejutást biztosít. A lábasfejûek (puhatestûek egyik csoportja) közé tartozó polipok, tintahal egy másfajta mozgást fejlesztettek ki. Testükbe vizet szívnak, majd hirtelen kipumpálják. A kiáramló víz a rakétaelv alapján viszonylag gyors elõrejutást biztosít.

2. Figyeljük meg földigiliszta, illetve valamilyen csigafaj mozgását!

Földünk legelterjedtebb élőlénycsoportja, az ízeltlábúak mozgásszervükrõl kapták nevüket. A kitinbõl kialakuló, üreges, csõszerûízeket izmok kapcsolják össze. Az izmok megrövidülése (összehúzódása) eredményezi a lábak mozgását. Az ízelt lábak fürge mozgást biztosítanak, teherbírásuk azonban nem túl nagy. Az ízeltlábúak testméretének lábaik terhelhetõsége szab határt.  

3. Az alábbi képeken az ízelt láb különbözõ alkalmazkodásait láthatod. Párosítsd a képet, lábtípús nevét és a fajnevet!

1.	2.	3.

A.) ásóláb; B.) futóláb; C.) "gyűjtőláb"

a.) mezei tücsök; b.) házi méh; c.) kék futrinka

hártyásszárny	fedõ- és hártyásszárny	pikkelyes szárny	lepkeszárny mikroszkópos képe

Az ízeltlábúak legfajgazdagabb csoportja, a rovarok szárnyakat is fejlesztettek. A szárnyaknak legalább három típusát különböztetjük meg. A hártyásszárny vékony, a szárnyerezet jól látszik. A fedõszárnyat (bogarak elülsõ szárnya) vastag kitinréteg borítja, míg a pikkelyes szárnyon (lepkék) apró kitinpikkelyek, tetõcserépszerû elhelyezkedése figyelhetõ meg. Számtalan

rovarcsoport szárnya jellegzetességérõl kapta nevét.

4. Töltsd ki az alábbi táblázatot!

rovarrend	fontosabb képviselõik	elülsõ szárny	hátulsó szárny
kétszárnyúak
hártyásszárnyúak
bogarak
lepkék

A halak és a vizi emlõsök mozgását úszók segítik. Lényeges különbség, hogy a halak úszója nem végtagból fejlõdött (sõt a végtagfejlõdés megelõzõ stádiuma), a cetfélék (bálnák, cetek) úszója a korábban kialakult mellsõ (elülsõ lábak) és hátulsó (hátsó lábak) végtag elcsökevényesedésével alakult ki.

5. Nevezd meg a halak úszóit!

6. Írd mellé, melyik úszó, milyen mozgást biztosít!

7. Melyek a halak páros, melyek a páratlan úszóik?

A kétéltûek és a hüllõk egyes csoportjainál nem figyelhetõ meg végtag (lábatlan kétéltûek, hüllõk-kígyók), ezek a fajok kígyózó mozgással haladnak elõre, amelyet izmaik összehangolt, ritmikus mozgása alakít ki. Más csoportjaiknál megjelennek a lábak, de ezek különösen a kétéltûeknél igen fejletlenek, gyengék. A farkos kétéltûek (gőték, szalamandrák) nem is képesek testüket felemelni, hasuk mindig súrolja a talajt. A békák (farkatlan kétéltűek) hátulsó lába ugrólábbá módosult. A szalamandrákhoz hasonló gyenge lábuk van a krokodiloknak (hüllők), a vízi teknõsök lába az úszáshoz specializálódott.

A madarak legfõbb mozgástípusa a repülés. Mellsõ végtagjuk csontjai módosultak kialakítva a szárnyat. Testüket, így szárnyukat is tollak fedik, amelyek súlya rendkívül alacsony, ezzel is segítve a levegõbe emelkedést. A repülésben jelentõs szerepe van üreges csontjaiknak, valamint a szegycsonton kialakuló jellegzetes csontkinövésnek a tarajnak. A taraj biztosítja a rendkívül fejlett szárnyizmok tapadását. Van néhány madárcsoport, amely képtelen repülésre (futómadarak-strucc, emu; pingvinek, házi tyúk).
Kép: madarak üreges csontja

Az emlõsök döntõ többsége a szárazföldi, járó életmódhoz alkalmazkodott. Néhány csoporttól eltekintve lábujjaik végén karom figyelhetõ meg. A patásoknál a karom hiányzik (pata), a fõemlõsöknél pedig körömmé módosult. A patások lába a vágtázó életmódhoz alkalmazkodott, míg a ragadozók többsége rugalmas és gyors futásra specializálódott. A fõemlõsök mellsõ végtagja, a szembe fordítható hüvelykujjnak köszönhetõen fogásra is alkalmas, ennek köszönhetõ az eszközhasználat.

A denevérek az emlõsök egyetlen repülni képes csoportját képviselik. A madarakkal ellentétben nem a teljes mellsõ végtag alakult szárnnyá, csupán ujjcsontjaik hosszabbodtak meg.

1. felkarcsont, 2. alkarcsontok (orsó, sing), 3. kéztõcsontok, 4. kézközépcsontok, A 1.ujj, B 2. ujj, C 3.ujj, D 4.ujj, E 5.ujj

8. Az alábbi képen az ember karjának csontjai láthatóak. Jelöld a fenti ábrák szám- és betűjeleivel!