Légzés

Azt a folyamatot, amikor egy élőlény a szerves anyagok átalakításához oxigént vesz fel, illetve az átalakításkor keletkező szén-dioxidot leadja légzésnek nevezzük. A szerves anyagok átalakításához nem minden élőlény használ oxigént. Az ún. anaerob fajok más vegyületből nyerik az átalakításhoz szükséges részecskéket. Az oxigént felhasználó fajokat aerob élőlényeknek nevezzük.

A növények a fotoszintézis során szén-dioxidból állítanak elő oxigént, de emellett természetesen lélegeznek is. Ha megvizsgálnánk egy üvegbúra alá zárt növényt azt tapasztalnánk, hogy napközben az oxigénszint emelkedik, sötétben a szén-dioxid. A növények gázcserenyílásaikon keresztül végzik a gázcserét. A nyílást képző zárósejtek jellegzetes babalakú képződmények, melyek alakja függ a növény vízállapotától. Ha a vízháztartás megfelelő a zárósejtek vízzel telítettek, a köztük lévő rés nyitott állapotban van, így agázcsere szabad. Ha vízhiány következik be a zárósejtek elvesztik alalkjukat, ezáltal a rés bezáródik, a légcsere megszűnik.

Az állatvilág képviselői közül az egysejtűek, a vízben élő szivacsok és csalánozók, valamint a férgek diffúz légzéssel veszik fel a szükséges oxigént. A diffúzió csúnyán magyarosítva szabad áramlást jelent. Az oxigén, illetve a szén-dioxid szabadon áramlik az állat kültakaróján keresztül (feltéve, ha van kültakarója).

	A vízi csigák és a kagylók kopoltyúval lélegeznek.
	A szárazföldi csigák tüdővel lélegeznek.
	A rovaroknak légcsőrendszerük van. A légcsövek nyílásai a potrohon találhatók, a csövek az állat egész testét beszövik, így minden egyes sejthez eljuttatják az oxigént.
	A halak kopoltyúval lélegeznek, bár egyes fajoknak tüdeje is van. A légzés során zárt kopoltyúfedő mellett a szájukat kinyitják, a víz beáramlik, majd szájukat becsukják. Ekkor a kopoltyúfedő megemelkedik és a szájban lévő víz a kopoltyún keresztül a külvilágba préselődik. A kopoltyú számtalan hajszáleret tartalmaz, az oxigén ezek falán keresztül jut a vérkeringésben, illetve a szén-dioxid ezekből a külvilágba.
	A kétéltűek már rendelkeznek tüdővel, de az rendkívül fejletlen, leginkább egy zsákszerű képződményhez hasonlít. Ráadásul a mellkasuk sem fejlődött ki, így igazi légzőmozgásuk nincs, "nyelik" a levegőt. Ezt a rendkívül fejletlen légzőszervet a bőrlégzés egészíti ki.
	Valamennyi hüllő tüdővel lélegzik, bőrlégzésük nincs. Tüdejük fejlettebb, mint a kétéltűeké, de ennek ellenére fejletlennek tekintendő.
	A madarak tüdeje már jóval fejlettebb. A gázcsere a léghajszálcsövekben történik. A repülő életmód miatt anyagcseréjük igen gyors, ezért légzésüket légzsákok segítik. A kettős légzés során, kilégzéskor a légzsákokból oxigéndús levegő jut a tüdőkbe.
	A tüdő legfejlettebb változata az emlősökben jelent meg. Az emlősöknél már ún. léghólyagok figyelhetők meg, ennek falán keresztül történik a gázcsere.

Az ember légzése

A légzés négy szakaszra osztható:

1. Légcsere - amikor a levegő beáramlik a tüdőbe.

2. A külső légzés - amikor a léghólyagocskák falán megtörténik a gázcsere, az oxigén a tüdőből a hajszálerekbe kerül.

 

 

 

 

3. A belső légzés - amikor az erekből az oxigén a sejtekbe jut, illetve a szén-dioxid vissza.

 

 

 

4. Sejtlégzés - amikor a mitokondrium az oxigén felhasználásával bonyolult kémiai vegyületeket alakít át. A reakciók mellékterméke a szén-dioxid.

 

 

Az ember légzőszervrendszerét két részre, alsó és felső légutakra osztjuk. A felső légút az orr- vagy szájnyílással kezdődik, amely az orr- vagy szájüregbe torkollok. Az orr cssillós hengerhámmal borított nyálkahártyája felmelegíti és párával telíti a levegőt, szőrei kiszűrik a finom szennyeződéseket. A légút következő szakasza a garat, ahol a légutak és a nyalőcső keresztezik egymást. A félre nyelés tulajdonképpen a garatban történik, nyeléskor a gégefedő nem zárja a légutakat és a falat a gége hangrései közt megakad. A légúti akadály eltávolítására szolgál az ún. Heimlich-féle műfogás.

	Légúti akadály eltávolítása 1. Először tenyerünkkel üssük meg a beteg lapockáját kétszer, határozottan, de nem erősen.
	2. Ha nem jártunk sikerrel alkalmazzuk a Heimlich-féle műfogást. Keressük meg a szegycsontját, a szegycsontja alatt egyik kezünket ökölbe szorítva a másikat ráhelyezve, határozott mozdulattal először a gerincoszlop felé, majd felfelé gyakorlunk nyomást.
	3. A műfogás fekvő sérülten is elvégezhető. Ebben az esetben a tenyerünket helyezzük a szegycsont alá, majd először lefelé, aztán felfelé gyakoroljunk nyomást a mellkasra.
	A Heimlich-féle műfogást TILOS kisgyermeken alkalmazni! Gyermekek esetében a legcélravezetőbb, ha a sérültet hason fekve combunkra fektetjük és lapockák közötti részen ütést mérünk a hátukra, ha nem tudjuk kézzel eltávolítani.

A felső légút utolsó része a gége. A gége porcos vázú szerv, feladata egyrészt a falat légcsőbe jutásának megakadályozása, másrészt a két hangszalag segítségével a hangképzés. A hangszalagok fogják közre a hangrést, amelyet a gége izmai mozgatnak. Belégzéskor az izmok ernyedtek, így a hangrés nyitott, kilégzéskor az izmok megfeszülnek, a hangrés zárul. A hangerő a kiármaló levegő mennyiségétől függ.

A gége folytatása a C-alakú porcok által merevített légcső, amely az alsó légutak első szerve. A légcső a tüdőkhöz érve kettéágazik, majd a főhörgőkben folytatódik, amelyek a két tüdőfélbe vezetnek. Bal oldali tüdőnk kettő, jobb oldali három lebenyből épül fel. A tüdőbe belépő főhörgők egyre kisebb részekre ágazó hörgőkben, majd hörgőcskékben folytatódnak. A legkisebb csövek léghólyagokban végződnek. A léghólyagok fala hajszálerekben gazdag, ezek segítségével történik a gázcsere.

 

 

légzés, anaerob légzés, aerob légzés, gázcserenyílás, zárósejt, bőrlégzés, légcsövek, légzsák, léghajszálér, kettős légzés, léghólyagocska, légcsere, külső légzés, belső légzés, sejtlégzés