Antarktisz

Általános leírás

A név az Északi-sark nevéből (Arktisz) képződött, az ANT- előtaggal, ami "ellentétest" jelent. Hivatalosan az Antarktisz fogalmába azonban a 60 szélességi fokig terjedő tengeri területek is beletartoznak, és igazából az "Antarktika" szó jelenti magát a kontinenst. E felosztás szerint az Antarktika 13 millió négyzetkilométer, az Antarktisz hozzávetőlegesen 50 millió. A legspeciálisabb helyzetben levő kontinens. Magányosan, a többitől több ezer kilométer távolságra helyezkedik el. Állandóan fagyos éghajlata van, az átleghőmérséklet -10- -60 Celsius fok közt van, mely nem volt mindig így. Nem régen egyik részén még tőzeget is találtak a tudósok, ami arra enged következtetni, hogy 3-4000 évvel ezelőtt itt lényegesen enyhébb klíma uralkodott, dús vegetációval. A Földnek ez a háborítatlan vidéke régebbi időkből is megőrizte az akkori klíma bizonyítékait, pl. pollen darabokat, amik segítségével könnyen rekonstruálható az akkori éghajlat és élővilág.Igen kevés csapadék hull (150-200 mm), máshol ez sivatagok kialakulásához vezetne. A sarkok felett folyamatosan magas nyomású zóna uralkodik, ahonnan erős sarki szelek fújnak kifelé, a Coriolis-erőnek köszönhetően keleties irányba eltérülve.

A jeges területek formakincséről

A felszínformáló erők közül a jégé a legerősebb. Ennek megfelelően igen hosszú azoknak a formáknak a sora, amiknek kialakulása kifejezetten a jéghez köthető. Ilyan például a vásottsziklák megjelenése. Igen erős pusztító erejének köszönhetően a puhább kőzetfelszínekbe hullámos felszínű sziklahátakat mélyít ugyanis időnként, de képes medencéket is kialakítani, így alakultak ki a Kanadai-, és a Balti-pajzs tavai. Érdekes elemei még a glaciális formakincsnek a jéggel együtt mozgott, és nagy távolságokat megtett, akár ház nagyságú vándorkövek és a Finnországból ismeretes, a jobban kimélyített sávokat kitöltő tórendszerek is.

Gleccserek

A gleccser magas hegyi, és/vagy sarkvidéki területen kialakuló lassan mozgó jégfolyamok. Permafrost területeken alakulhat ki, ahol a völgyekben lassan mozog lefelé, ahol a völgyfőkben lévő összegyűlt, firnes hó egyre tömörödik, a jég kisajtolódik belőle, jéggé válik, jelentős hordalékot mozgatva és a völgyet átformálva közben. Itt tehát az örök hó határa tengerszinten van, azaz sehol nem olved meg, de a Földön ez a földrajzi szélességgel együtt változik.

Részei a táplálóterületen: A. hegyhasadék; B. firnmedence; C. gleccserzuhatag; D. harántrepedések; E. peremrepedések; F. homlokrepedések; G. gleccserkapu; H. gleccserpatak; I. felszíni moréna; J. hosszirányú repedések; K. középmoréna; L. parti moréna;

Részei a fogyasztóterületen: A. akkumulációs terület; B. keresztirányú repedés; C. oldalgleccser; D. olvadékvízsíkság; E. fenékmoréna; F. felszíni moréna; G. homlokmoréna; H: gleccsernyelv;

A gleccserek formakincséről:

Ezen az űrfelvételen egy antarktiszi vulkánról, az Erebus-ról lefutó gleccsert láthatsz

A gleccserjég felszíne

(lásd: http://geothink.freeweb.hu/html/masanyagok/szarazfoldijeg/web2/story_04_a.html)

A jég minősége, valamint a gleccser törmelékkel való fedettsége nagymértékben befolyásolja a gleccserjég olvadásának mértékét, ami egy gleccseren belül is különböző lehet. A fehér jég sávjai nehezebben olvadnak, mint a sötétebb, törmeléket tartalmazó, piszkos jégrétegek. Így a sötét sávok vonalában mélyedések, ún. ekebarázdák képződnek, amit a fehér jég alacsony gerincei választanak el egymástól. A barázdák egyúttal az olvadékvíz levezetői. A jégfelszín így olyan, mintha a gleccser mozgásának irányában felszántották volna.

Az egyenlőtlen olvadás keresztirányú formákat is létrehozhat. Ilyenek formák az ogivák (sárövek), amelyek a jég mozgásának irányában előrehajló ívek.

A gleccser felszínének előbb említett jelenségei mellett még egyéb képződmények is megfigyelhetők a jégen, melyek főként nyáron a gleccserek felszínén végigfolyó, nagymennyiségű olvadékvizek hatására képződnek. Ilyen a gleccsermalom és a gleccserüst is.
Megint másképp képződik - igaz, a jégár felszínén- a gleccserasztal.

Gleccserrepedések

A gleccsermeder egyenetlenségei miatt, valamint a jégár mozgásából származó egyenlőtlen húzófeszültségek következtében a jégfelszínen repedések keletkeznek. Az egyik legjellemzőbb repedés a Bergschrund, még a firngyűjtőben jön létre, ahol a lefelé mozgó csonthó a firngyűjtő hátterében emelkedő magas sziklafalhoz hozzáfagyott jégtömegtől elszakad. A nyílás szélessége akár 30 m, a mélysége 100 m is lehet. Sokszor összetévesztik a peremszakadékkal (Randkluft), ami nem is repedés. A peremszakadék ugyanis a firngyűjtő erős napsütésnek kitett meredek sziklafala és fehér hó-, ill. firntömeg között képződik az olvadékvíz hatására.
Nagyobb harántrepedések a kárlépcsőnél jelentkeznek. Újabb harántrepedés nyílik meg mindenütt, ahol a meder hirtelen lejtősödik. Nagy szintkülönbség esetén a gleccser kereszttörésekkel feldarabolt, meredeken álló jégtömbökre esik szét, és kialakul az egyik leglátványosabb forma, a gleccserzuhatag. Ilyen helyeken a jégdarabok magas és lépcsőzetes tömbökben emelkednek ki, vagy jégpiramisokat alkotnak, ezek az ún. sérac-kok. Nyáron az intenzív olvadás miatt hamar összeomlanak. A gleccserzuhatag felső lépcsői mentén a nyári olvadékvizek a víznyelőként szolgáló gleccsermalomba, majd az alatta formálódó gleccserüstbe zúdulnak. Innen a víz jég alatti csatornákon keresztül jut el a gleccserkapuhoz.
A gleccser nyelvét oldal-, keresztirányú, a középvonalától ívesen kifelé hajló és radiális repedések tagolják. A keresztirányú repedések 20 m-es szélességet és 100-200 m-es hasadékszerű mélységet is elérnek, de nem nyúlnak le a fenékig, általában nem mélyebbek 30 m-nél. A repedések mindig ugyanazon a helyen jönnek létre, és kissé lejjebb már bezárulnak. A bezáruló repedésben a jég összefagy, a jégzuhatag darabjai is összeállnak. Ezt a folyamatot regelációnak nevezzük. A meder formáihoz való igazodást a regeláció és a gleccserjég sajátos szerkezete teszi lehetővé.
Mivel a középvonalnál a gleccser sebessége nagyobb, mint a széleken, így ott előreirányuló húzófeszültség támad és oldalrepedések keletkeznek.
Előfordulnak hosszanti repedések is, ezek azonban ritkábbak, ott keletkeznek, ahol a gleccser völgyszűkületből völgytágulatba lép. Az oldalak felé irányuló húzófeszültség hatására a folyásiránnyal párhuzamos repedések jönnek létre. A sugaras homlokrepedéseket is hasonló jellegű húzófeszültségek hozzák létre a gleccsernyelv végénél.

Morénák
A Chamonix környékéről származó szóhasználat alapján minden, a gleccser által szállított és lerakott anyagot morénának nevezünk.
A jégár morénaanyaga egyrészt a firngyűjtőből, ill. a gleccsert övező meredek sziklafalakról származik, innen különösen sok törmelék zúdul a jégre, másrészt a gleccser eróziós tevékenységével nagyon sok törmeléket termel. A firngyűjtőben a meredek sziklafalakról a kőpergések, kőomlások és a lavinák révén sok törmelék kerül a hóra, amely lassan a gleccser mozgása következtében egyre mélyebbre kerül, egészen a jégár legalsó szintjéig. Jól tanulmányozható ez a jelenség a Kaukázusban, a Pamír, a Karakorum és a Hindukus gleccserein. A gleccseren szállított morénát felszíni morénának nevezzük. Hatalmas felszíni morénatakarója van pl. a Fedcsenko-gleccsernek. Az ilyen morénaanyag nagyon különböző méretű, teljesen szögletes, megmunkálatlan törmelék.
Koptatott élű, és gyakran gleccserkarcolatos köveket találunk a jégár alatt mozgó törmelékben. Főleg a nagyobb gleccsereknél figyelhetjük meg a fenékmorénát. A gleccser nagy nyomásának (az alpesi gleccserek alján a cm2-enkénti nyomás 1-4 Mpa) és az erőteljes súrlódásnak köszönhetően a kövek egy része szétzúzódik, és jelentős mennyiségű finom hordalék, agyag, kőzetliszt keletkezik, amely a gleccserpatak vizét is zavarossá teszi.
A gleccserjég alján nagyon sok a morénaanyag, ugyanis az olvadásponthoz közel lévő plasztikus jégbe rengeteg kőtörmelék préselődik be a repedéseken keresztül. A jég alján szállítódó morénát alsó morénának nevezzük. Anyagának nagy része a gleccser termelte törmelékből származik. Egy része pedig a firngyűjtőben került a hó- és firnrétegek közé, és később jutott le a jég aljába. Ezt bizonyítja, hogy az alsó moréna a típusos platógleccsereknél is megfigyelhető.
Két jégár találkozásánál, a gleccserek egymáshoz préselődnek, és az érintkezés vonalában az alsó moréna függőleges helyzetűvé válik. Ez a sáncszerű forma a gleccsernyelv közepén húzódik végig, és gleccser fogyasztóterületén a felszínre kerül. Ha a fővölgy jégtömegét több mellékvölgy gleccsere táplálja, ott több középmorénát lehet látni a gleccseren. Oldalmorénáról beszélünk abban az esetben, ha a gleccser szegélyén olvad ki az alsó moréna. Amennyiben a kiolvadó törmelék a jég mellett rakódik le, parti moréna jön létre. Szép partimoréna-sáncokat láthatunk az alpesi gleccserek mentén.
A jégnyelv végénél jelentős tömegű fenékmoréna-anyag halmozódhat fel, amit a jég aljáról kiolvadt alsó moréna is gyarapít. Különösen a nyári olvadások idején, ahol nagy esésű gleccserpatak folyik a jég alatt, jelentős mennyiségű finom- és durvább szemű hordalékot ragad magával a víz. A főleg finomszemű fenékmoréna jó része azonban helyben marad, és ebbe a kisebb-nagyobb átmérőjű kövek beágyazódnak. A fenékmoréna osztályozatlan anyaga megmutatja a jég mozgásának az irányát.
A gleccser végét a vég- vagy homlokmoréna zárja le, amely oldalirányban a parti morénába megy át.
A feltorlaszolt végmoréna a jég előrenyomulásakor keletkezett, meredek lejtőjű, magas felhalmozódási forma. A jégtakarók, gleccserek előterében felgyűrt vastag fagyott talajok a jég hatalmas súlya alatt összetörtek és hatalmas morénavonulatokat hozott létre. Anyaguk nagyon változatos, egy vonulaton belül is számottevő különbségeket figyelhetünk meg. A Német-síkságon a legkülönbözőbb negyedidőszaki üledékek mellett harmadidőszaki és krétai képződményeket is magukba préseltek a feltorlaszolt végmorénák.
Amikor a jégtakaró azonos helyen végződik évtizedeken keresztül, sok törmelék halmozódik fel sáncszerűen a jégnyelv végén, annak nyári olvadása miatt, itt ún. üledék-végmorénákról beszélhetünk. Itt az aktív olvadási zónában az olvadékvíz elszállította a morénák finom alkotórészeit, ezáltal anyaguk kavicsból és kőből áll.
Azoknak a végmorénáknak az elterjedése, melyek anyaga a jég alól préselődött ki, jól szemléltetik a jégtakaró jelentős déli kiterjedését és súlyának préselő hatását.
A jégtakarók egyik jellegzetes pusztulási jelensége a jégborjadzás, amely látványos méretekben jelentkezik napjainkan is. Különösen az Antarktisznál fordulnak elő hatalmas jéghegy-leszakadások, ilyen volt például 2002 tavaszán a Ross-tengernél levált 76 kilométer hosszú, átlagosan 7,4 kilométer széles jéghegy.

Ha érdekel egy izlandi gleccser alatti vulkánkitörés krónikája, kattints bátran ide, de ha nyáron is szeretnél síelni egyet, akkor ide kattintva egy osztrák gleccserrel ismerkedhetsz meg.

A legjobban tanulmányozható jégfelszíneket az Antarktisz, Grönland, a magashegységek jégsapkái és a jégkorszak után, a klímának köszönhetően fennmaradó, jégmezők szolgáltatják. Az Antarktisz területe 12,5 millió km2, Grönlandé 1,73 millió km2, amely a Földön előforduló gleccserek és jégtakarók együttes területének 96%-át jelenti. Az Antarktisz a világ leghatalmasabb jégtakarója, melynek vastagsága helyenként elérheti a 4,25 km, átlagosan 2,2 km. Ezeknél (a belőlük kiáramló gleccsereket nem számítva) a jég szabad áramlását a domborzat alig befolyásolja. A nagy vastagságú jég még a domborzat nagyobb szintkülönbségeit is eltüntette és csak a peremterületein bukkannak elő merész sziklacsúcsok, az ún. nunatakok.

Nunatakok

A nunatak az eszkimók nyelvén jégsapkából kibukkanó sziklacsúcsot jelent. Mivel ezen formák kialakulása a jéghez, annak mozgásához és visszahúzódásához kötodik, megtalálhatók az Antarktiszon is.

A jégfelszín fölé került, de a jégnél sötétebb színű kőzetkibukkanás egy nap folyamán környezeténél sokkal jobban felmelegszik, s mivel a felvett hőmennyiséget visszasugározza környezetébe, fokozottan olvasztja az őt körülölelő gleccsernyelvek jegét.

A magányos nunatakok látványos sajátossága az őket körülvevő szakadékgyűrű, amely a jég és a sziklafal között tátong. Ez a felmelegedő szikla anyagának olvasztó hatására alakul ki, s egy ilyen hasadékba akár egy 10 emeletes ház is beleférne.

A gleccserek formakincséről itt találhatsz összefoglalást angolul, itt pedig általános ismertetőt találsz róluk, magyarul.