A Kárpát-medence állatvilága

Az ország ezeréves fennállásának megünneplésére a tudósok elhatározták, hogy összeállítanak egy könyvsorozatot, amely Magyarország állatvilágának a 19. század végén ismert teljes leírását tartalmazza. A latin és magyar nyelvű, számos szerző által írt mű lett A Magyar Birodalom állatvilága. A Magyarországból eddig ismert állatok rendszeres lajstroma 961 oldalon, összesen 20 573 faj leírását közli. A könyvsorozat, ahogy a tudományban ismerik, a Fauna Regni Hungariae, minden olyan állatfajt felsorol és röviden jellemez, amelyet az akkori magyar állam területén megfigyeltek, begyűjtöttek vagy a szakirodalomban jeleztek.

A Kárpát-medence flórájához hasonlóan az állatvilága, másnéven fauna-ja is igen gazdag, többek közt a növényvilágnál megismert tényezők miatt.

A Kárpát-medence faunatörténete

A negyedidőszaki jégkor előtt a Kárpát-medence területén meleg (trópusi, szubtrópusi) éghajlat, s ennek megfelelő fauna uralkodott. A fauna nagy része az eljegesedés során elpusztult, vagy délebbre húzódott. Jelenkori faunájának kialakulása a jégkorszak utolsó eljegesedésének időszakáig nyúlik vissza. A negyedidőszak klímaingadozásai során ezen a változatos felépítésű területen szétterjedő, majd visszaszoruló faunakörök egész sor periferikus izolátumot hagytak hátra. A posztglaciális időszak beköszönte (12-15 ezer éve) hozta létre azokat a klimatikus körülményeket, amelyek már a mai fauna fennmaradását tették lehetővé. Megnyílt a lehetőség az északi irányú faunavándorlásra, valamint keleten és nyugaton élő faunaelemek kicserélődésére is. A negyedidőszakról olvashatsz még itt.

A Kárpát-medence faunájának összetétele

A Kárpát-medence földrajzi helyzete, klímájának és növényzetének átmeneti jellege, abban is kifejeződésre jut, hogy területe – különösen a gerinctelen fauna esetében – eltérő irányú állatföldrajzi hatások ütközőpontja, ezért változatos faunaelemek találkozási területe. Európa egy kontinentális és egy atlantikus klímájú területre tagolódik. Ennek hatásai a Kárpát-medence területén is jól érzékelhetők. Jól ismert, hogy azokon a területeken, ahol többféle eltérő klimatikus hatás érvényesül, a fauna összetétele igen gazdag. A fajok elterjedési határait gyakran klimatikus tényezők határozzák meg. Ugyanakkor a legtöbb helyen, így a Kárpát-medencében – és szűkebb értelemben hazánk területén – olyan fajokat is megtalálhatunk, amelyek az adott területen a múltbeli klímaváltozások valamelyikével állnak kapcsolatban. A Kárpát-medencében a múltbeli klímaváltozások és a jelenlegi klimatikus hatások igen gazdag fauna kialakulását és fennmaradását tették lehetővé. Képen: fóti zefír-boglárka egy ponto-mediterrán faj (Bulgária)
A Kárpát-medencére az állatvilág többségét jelentő alapfaunán kívül, a nagyszámú színezőelem jelenléte jellemző. A faunának mintegy 60-80 %-a az ún. alapfauna. Ide általánosan elterjedt állatfajaink tartoznak, többségükben euro-turáni, európai és közép-európai faunaelemek. A színező elemek részesedése hazánk faunáját elemezve 20-40 %-ra tehető. A Kárpát-medence néhány faunaeleme:

Eurázsiai-euroszibériai és európai	Kárpáti	Ponto-mediterrán	Mediterrán-kelet-ázsiai
farkas, hiúz, európai hód, szürke daru, európai bölény, barna medve	kárpáti forráscsiga, kék meztelencsiga, erdélyi kurtaszárnyú szöcske	magyar téliaraszoló, fóti zefír-boglárka	színjátszó lepke
Ponto-pannon sztyeplakó	Eremiális (sivatagi, félsivatagi)	Szibériai boreális	Alpin és arktikus-alpin
túzok , parlagi vipera , magyar földikutya, szongáriai cselőpók, ürge	magyar székipacsirta	nyírfajd, császármadár, hegyi gyík	Myramella alpina (sáskafaj, Kőszegi-hg.)

A flórához hasonlóan a faunában is találhatunk reliktum és endemikus fajokat.

Olyan kis területen mint a Kárpát-medence is, az endemikus fajok kialakulásának az esélye igen kicsi. Arról, hogy hány bennszülött állatfajunk is van – elsősorban a gerinctelenek körében fennálló bizonytalanságok miatt – nincsenek megbízható adatok. Endemikus állatfajainak száma állatcsoportok szerint nagyon különböző lehet. Legnépesebb ebben a vonatkozásban a talajlakó és a talajon lakó fauna, százlábúak (Chilopoda), ikerszelvényesek (Diplopoda) és a csigák (Gastropoda) csoportja. Endemikus fajokban gazdag pl.: az aggteleki Baradla-barlang, itt él a magyar vakfutrinka (Duvalis hungaricus) és az aggteleki vakbolharák (Niphargus aggtelekiensis). Képen: endemikus fajunk, a magyar színjátszó lepke.

A maradvány állatfajok száma is igen bizonytalan, az azonban biztos, hogy a reliktum fajok zöme gerinctelen, s hogy közöttük van számos ismeretlen veszélyeztetettségű faj is. Meg kell említeni az Ipoly-mente középső részén előforduló, értékes, eredetileg észak-európai futrinka fajt a Carabus clathratus-t, melyet az északi eljegesedés idejéből származó reliktumnak tartanak.

Nézd meg a Magyar Természettudományi Múzeum képtárát itt!

Hazánk területéről eltűnt vagy kipusztult állatfajok

Itt azokat az állatfajokat kell megemlíteni, amelyek a múlt század elejéig, vagyis 1800-ig hazánk mai területén rendszeresen szaporodó populációik éltek, de 1935 előtt kipusztultak, azaz több mint ötven éve rendszeres keresésük ellenére sem kerültek elő. Eltűntnek azokat a fajokat tekintjük, amelyeknek az elmúlt ötven esztendőben volt ugyan ismert, szaporodó állománya, de legalább tíz éve ez már nem mutatható ki, nem bizonyítható. Leírtak alapján megállapítható, hogy hazánk területéről 5 emlős, 13 madár és 35 rovar tűnt el vagy pusztult ki.

		A világon és Magyarországon élő állatok fajszámának táblázata
		Állatvilág
		Hazai természetvédelem
		Hazai környezetvédelem

 

 

 

 

fauna, alapfauna