Afrika az emberi evolúció őskontinense

4. Afrika az emberi evolúció őskontinense

4.1. Mit jelent az evolúció kifejezés?
4.2. Milyen rendszertani kategóriákról tanultál?
4.3. Milyen törzsbe, milyen osztályba, milyen rendbe, milyen családba sorolható a Homo sapiens sapiens?

A főemlősök evolúciója, recens képviselői

Az ember szervezetének felépítése és működése alapvetően az emlős mintát követi, de sajátosságainak egy része már a főemlősökre vezethető vissza. A főemlősöknek négy olyan alaptulajdonságuk van, amely minden méhlepényes emlősre is jellemző: 1. állandó testhőmérséklet, 2. belső megtermékenyítés, 3. a nőstények anyatejjel táplálják kicsinyeiket, 4. képességeik jelentős részét tanulás útján szerzik.

A legidősebb ma ismert főemlős lelet egy felső krétakori (97-66 millió éve) fog, amely az Egyesült Államokban került elő. A főemlősök (Primates) első képviselői a kréta végén (97-66 millió éve, földtörténeti középkor-mezozoikum), feltehetően a rovarevőkből (Insectivora) fejlődtek ki. A paleocénkori főemlősök a rovarevőkkel ellentétben már nem három, hanem négycsücskös őrlőfogakkal rendelkeztek. A két csoport közötti átmenetet feltehetően a mókuscickányok ( Tupaiidae ) képviselik.
Az eocén (55-36 millió éve) elején válhattak szét a félmajmok (Plesiadapiformes), a szélesorrú majmok (Platyrrhini) és a keskenyorrú majmok (Catarrhini). A legelső csoportból fejlődtek ki a maki-, a lóri- és a koboldmaki-alakúak, míg a szélessorrú majmoknak a csuklyásmajmok, pókmajmok, bőgőmajmok a leszármazottaik.

Van jó pár olyan sajátosság, amely csak a főemlősöknél figyelhető meg, sehol máshol az állatvilágban. Ezek közül csupán néhányat emelünk ki.


hüvelykujjuk szembe fordítható (opponálható) többi ujjukkal	karmokat köröm váltotta fel	arcuk erősen megrövidült

agyuk nagysága nőtt, bonyolultsága fokozódott	fejlett binokuláris látás - előre tekintő szem	vemhesség alatt a magzat anyagcseréje jobb, mint a többi emlősnél

4.4. Miért előnyösek az alábbi tulajdonságok: 1. állandó testhőmérséklet, 2. belső megtermékenyítés, 3. a nőstények anyatejjel táplálják kicsinyeiket, 4. képességeik jelentős részét tanulás útján szerzik?

A főemlősök rendje két alrendre tagolódik:

Félmajmok ( Prosimii ) alrendje
Ismertebb családjai:
Makifélék - Madagaszkáron élő, fán lakó félmajmok. Pl.: gyűrűsfarkú maki
Lórifélék - Afrika és Ázsia területén élő, éjjel aktív állatok. Pl.: karcsú lóri

Igazi majmok ( Anthropoidea ) alrendje
Két csoportjuk és azok ismertebb családjai:
Szélesorrú majmok - orrsövényük széles, orrnyílásaik kissé oldalra néznek, Dél-Amerikában élnek. Másik elnevezésük újvilági majmok.
Bőgőmajmok - csoportosan élő, hangosan ricsajozó fajok.
Pókmajmok - hosszú végtagú, fákon csoportosan élő fajok.
Csuklyásmajmok - erdős vidékeken csapatosan élő csoport.

Keskenyorrú majmok - orrsövényük keskeny, Afrikában és Ázsiában élnek. Másik elnevezésük óvilági majmok.
Makákók - többségük Ázsiában él, növényi eredetű táplálékot fogyaszt. Pl.: bunder- vagy rhesusmajom.
Páviánok - elsősorban Afrika nyílt szavannáinak lakói. Pl.: vörös pávián.
Gibbonok - Délkelet-Ázsia erdőlakói. Pl.: sziamang gibbon
Emberfélék - legnagyobb termetű és legfejlettebb majmok. Orángután, csimpánz, törpe csimpánz, gorilla, ember.

Próbáld ki ebben a játékban, mennyire ismered a főemlősök evolúcióját!

Az ember evolúciója

Az ember evolúcióját feltehetően a keskenyorrú majmokig érdemes visszavezetni. A keskenyorrúak fejlődése még az eocén végén kettéválik, egyik ágát a cerkófok, másikat az Oligopithecus és Aegyptopithecus leszármazottai képviselik. Feltehetően utóbbi két "faj" az emberszerűek ősei.
Az oligocénben (36-24 millió éve) járunk, amikor az említett két pithecusból a fejlődés ismét két irányba folytatódik. Egyik ágát a gibbonok, a másikat a Kenyapithecus jelenti. A 15 millió éves Kenyapithecus robustus állkapcsa és fogzománca már táplálékspecializációra utal.
A miocénban (24-7 millió éve) összekapcsolódó Afrika és Európa lehetőséget kínál az Afrikából történő kivándorlásra. Európában számos Dryopithecus leletet találtak. Ebbe a csoportba tartozik (vagy közeli leágazásához) a 10 millió éves rudabányai Rudapithecus hungaricus, de a Dryopithecusokból ágaztak le (kb. 5,5 millió éve) a gorillák és a csimpánzok is. Szintén a Kenyapithecusból vezethetők le az Ázsiában megtalált Sivapithecusok , őket tekintjük az orángután őseinek.
A Kenyapithecus számtalan továbbfejlődési vonala közül egyet mindenképp ki kell emelnünk.

	A pliocénben (7-2 millió éve), kb. 4,1 millió éve élhetett Afrikában az Australopithecus anamensis (képen). Az Australopithecusok pongid (emberszabású majom) és hominid (emberféle) bélyegeket egyaránt magukon viselnek. Élőhelyük igen változatos, Afrika füves szavannáin, ligeterdőiben és erdőiben egyaránt előfordultak. A 3,5 millió éves Australipithecus afarensis fosszíliái egyértelműen bizonyítják, hogy a csoport tagjai felegyenesedve, két lábon jártak.
	Az emberré válás szempontjából legfejlettebb az Australopithecus africanus , amely feltehetően a Homo fajok őse, bár több kutató azt a fajt oldalágnak tekinti, és az A. afarensist tartják a homók őseinek.
	Az első Homo faj a Homo habilis (képen), amely 2-1,6 millió éve élhetett. A koponya méret alapján a szakemberek egy része inkább az Australopithecusok közé sorolná. A H. habilis, másnéven ügyes ember már két lábon járt, gyűjtögetett és kőeszközöket használt.
	Abban sincs egyetértés, hogy a H. habilis vajon egy mellékágat képvisel, vagy belőle fejlődött ki a Homo ergaster.
	A 1,8-1,5 millió éve élt H. ergaster továbbfejlődési vonalát a H. erectus (képen) képviseli. Az afrikai származású, 1,2 millió éve már élt faj feltehetően a H. sapiens őse. A H. erectus (felegyenesedett ember) teljesen felegyenesedve járt, vadászott, tüzet és finom kőeszközöket használt.
	Szintén vita tárgyát képezi, hogy a 400-600 ezer éve megjelent legősibb Homo sapiens a neander-r-völgyiekből (képen), a neander-völgyiek korai képviselőiből, vagy teljesen más ( H. heidelbergensis ) fajból származik.
	A H. sapiens (bölcs ember, ösember) barlangokban vagy kunyhókban lakott, állatokat kezdett háziasítani és a leletek között a varázslás, a művészet nyomait is felfedezhetjük. Kb. 200 ezer éve jelenhetett meg.
	Az eljegesedés utáni felmelegedés (kb. 10 ezer éve) kezdetétől beszélünk mai emberről. A H. sapiens sapiens a H. sapiens alfaja, amely a kontinensmozgásoknak köszönhetően ma négy nagyrasszra oszlik.

A fenti, kissé tömény szöveg megértését segítheti az alábbi két prezentáció, illetve játék:

4.5. Készítsétek el egy kiválasztott emberelőd tablóját! Hol kerültek elő leletei? Rajzoljátok le koponyáját! Milyen eszközöket használt? Hogyan élt?
4.6. A fenti, koponyák link segítségével készítsd el az emberelődök koponyáját agyagból!
4.7. Nézz utána milyen emberelőd leletek kerültek elő Magyarországon?
4.8. Nézz utána a vértesszőlősi samu történetének! Miért hívják így? Melyik fajba tartozik?

Az ember térhódítása földünkön

Vajon hol volt az emberiség szülőhelye? Mikor és hogyan népesíthettük be a földkerekséget, még bolygónk legtávolabbi tájait is? E kérdések megválaszolásához jó ideig csupán vándorló őseink szórványosan fennmaradt csontjai és használati tárgyai nyújtottak némi támpontot a kutatóknak. Az utóbbi évtizedek DNS vizsgálatai azonban már lényegesen pontosabb választ adnak a kérdésekre. A mai népesség DNS-ének összehasonlítása alapján az alábbi következtetéseket vonhatjuk le.

Szinte bizonyosra vehetjük, hogy a mai ember Afrikában fejlődött ki, kb. 200 ezer évvel ezelőtt. A legrégebbi H. sapiens lelet Etiópiából került elő (kb. 195 ezer éves), elképzelhető, hogy itt alakult ki a modern ember. Fiatalabb, kb. 120 ezer éves leleteket találtak Dél-Afrikában, s feltehetően ekkor volt az első kirajzás is, hisz hasonló korúak az izraeli leletek.

Genetikai bizonyítékok szerint 50-80 ezer éve újabb csoport hagyta el Afrikát, feltehetően az Arab-fészigeten keresztül, majd indult tovább Ázsia és Európa irányába. Számos kutató szerint ez a csoport szoríthatta ki Európából és Ázsiából a korábbi Homo fajokat.

Talán meglepő, de a legújabb kutatások még is azt mondják, hogy Afrika után Ausztráliát népesítette be a H. sapiens, ott ugyanis 50 ezer évnél idősebb leleteket találtak. Az ott megtelepedő emberelődök aztán teljesen elszigetelten fejlődtek hosszú évezredeken keresztül.

Európában 40-50 ezer éve jelent meg a modern ember, ahol találkozott a már évezredek óta ott élő neandervölgyiekkel. Még mindig komoly találgatásoknak ad teret, hogy vajon milyen kapcsolatban volt a két csoport. Minden esetre a neandervölgyiek 30 ezer évvel ezelőtt kipusztultak.

Európa meghódításával közel egyidőben vagy talán kicsit előbb, kb. 40 ezer éve a terjeszkedő emberiség behatolt Közép-Ázsiába, s elérte a Himalájától északra elterülő területeket. Ezt követte Szibéria és Japán meghódítása.

A genetikai bizonyítékok szerint Amerika első lakói Észak-Ázsia felől érték el a kontinenst. A janai (Észal-Ázsia) lelet kb. 25 ezer éves, míg az első amerikai leletek 15-25 ezer évesek. A Dél-Amerika déli csücskén talált H. sapiens közel 13 ezer éves.