9. Dél-Amerika természetföldrajza

Térkép

Dél-Amerika területe 17 840 000 km² a Föld felszínének kb. 3,5%-a. 2005-ös adat szerint népessége több mint 371 000 000. Területe alapján a negyedik legnagyobb kontinens (Ázsia, Afrika és Észak-Amerika után), népessége alapján az ötödik (Ázsia, Afrika, Európa és Észak-Amerika után). Nevét Amerigo Vespucciról kapta, arról az európairól, aki először rájött, hogy Amerika nem India, hanem új kontinens. Dél-Amerikához 12 független ország tartozik + 1 külbirtok. (Forrás: Wikipédia)

Dél-Amerika felosztása

Guayanai-hegyvidék: két részből, a nekünk magashegyi, ott inkább dombság számba menő, 1000-1200 m magas keleti, és a 2000-2500 m magas nyugatiból áll, melyeken sokszor függőlegesre irányúra változott üledékek alkotnak magas falakat. Egy ilyenről zuhog alá Földünk legmagasabb vízesése, a 980 m magas Angel-vízesés. Kép: Angel-vízesés.

Brazil-felföld: Nedves, száraz és füves szavannával borított táj, melyek közül a száraz a híres brazil kávé termesztésének a helye.A partvidéken felszínre bukkannak az ősi kőzetek (gránit, kül. palaféleségek), beljebb pedig a Földön szinte egyedülálló vasérckészleteket bányásznak.

Andok: Földünk leghosszabb lánchegysége 7000 km hosszú, majdnem 7000 m magas (Aconcagua 6958 m), a Pacifikus-hegységrendszerhez tartozik. Kialakulásának fő időszaka a középidő vége, a harmadidőszak eleje, de a folyamat máig tart. A Pacifikus és a Dél-Amerikai lemez ütközése során heves vulkáni működés zajlott le, egyes vulkánok máig működnek, uralkodó kőzete az andezit. Északi- Középső- és Déli-Andokra tagolják, amelyek egymással párhuzamos vonulatokból állnak, a vonulatok között mély hosszanti árkok és tágas magasföldek (pl: Altiplano) húzódnak. Az Altiplanon sós tavak (pl: Titicaca-tó, Földünk legmagasabban fekvő tava) és sós mocsarak (salarok) találhatók. Az Andokban működik a Föld legmagasabb tűzhányója, a Cotopaxi (5897 m).

Orinoco-alföld: negyedidőszaki üledékekkel feltöltött síkság.

Amazonas-medence: Kb. fél európányi területével a Föld legnagyobb alföldje, és legnagyobb területű egyenlítői éghajlatú területe, melyen a Föld legbővizűbb folyója kanyarog. Nekünk nehéz elképzelni, hogy medre sokszor 15-20 km széles, torkolatánál pedig 100 km! Jellemző még, hogy 15, a Dunánál bővizűbb mellékfolyója van. A medence mélyén megvan a prekambriumi kőzetekből álló összeköttetés a Guyanai- és a Brazil-felföld között, fölöttük üledékes kőzetek találhatók.

Paraná-Paraguay-alföld: vastag üledékekkel feltöltött síkvidék, amelyet helyenként lösz illetve óidei kristályos kőzetekből álló szigethegyek szakítanak meg. A Paraná és az Atlanti.óceánra nyíló tölcsértorkolata három ország, Argentína, Paraguay és Uruguay összekötője, melyek közül Argentína a legnagyobb és legfejlettebb. Kép: Paraná folyó.

Patagónia: prekambriumi alapzaton elhelyezkedő, üledékes kőzetekből álló táblás vidék, amelyet helyenként harmadidőszaki vulkáni anyag fed be. A nyugati szelekkel a csapadékot az Andok fogja fel előle.

Dél-Amerika éghajlata

Dél-Amerika éghajlata igen változatos, a tajga-tundra-állandóan fagyos éghajlaton kívül minden más éghajlat megtalálható a kontinensen. Ebben is Afrikához hasonlít. Az Amazonas-medence és környéke, az északi és az északkeleti partvidék, valamint az Egyenlítő környéki Andokon túli nyugati sáv az egyenlítői (trópusi) éghajlati öv része. Ez és a tőle északra, illetve délre, a trópusi szavannaövbe tartozó hatalmas terület együttesen a kontinens kétharmadát teszi ki. A Baktérítőtől délre eső vidékek is rendkívül változatosak, előbb a szubtrópusi monszun, majd a kontinentális éghajlat a jellemző. Utóbbiba beékelődik Patagónia mérsékelt övi sivatagi éghajlata. A sort a kontinens déli-délnyugati csücskén uralkodó hűvös óceáni éghajlat zárja. A nyugati parti sáv is igen változatos. Az óceáni éghajlattól északra, Chile középső részén (32-34° déli szélesség között) mediterrán éghajlat van (kissé hűvösebb, mint az európai), ettől északra pedig a rendkívül száraz Atacama- sivatag húzódik. Az Andokban sokféle hegyvidéki éghajlat alakult ki az Egyenlítőtől való távolság függvényében. Kép: függőleges övezetesség Dél-Amerikában.

Dél-Amerika a Föld legcsapadékosabb kontinense. Az egyenlítő környékén a kétszakaszos esőövben 1800-3200 mm (helyenként ennél is lényegesen több), tőle délre és északra (egyszakaszos esőöv) 1000-1500 mm eső hullik évente. A Déli- Andok csendes-óceáni lejtője a legcsapadékosabb (a nyugati szelek hatására), itt 3000-6000 mm a csapadék. Az ellentétes atlanti oldalon viszont csak 100-250 mm az évi "esőtermés" (a főnszelek hatására). Emiatt jött létre a patagóniai sivatag. A monszun, a mérsékelt kontinentális és a mediterrán területek 500-1000 mm csapadékot kapnak.

9.1. A Földrajzi Atlasz segítségével tanulmányozd a dél-amerikai éghajlattípusokat, a januári és júliusi középhőmérséklet-eloszlásokat, valamint a csapadékmennyiség alakulását!

Dél-Amerika vízrajza

Dél-Amerika nemcsak a legcsapadékosabb kontinens, hanem itt van a Föld legnagyobb vízgyűjtő területével és vízhozamával rendelkező óriásfolyam, az Amazonas is (vízgyűjtő területe 7,2 millió km², közepes vízhozama 110 ezer m³). Több vizet szállít, mint Európa folyói együttesen. Mivel a fő vízválasztó a kontinens "peremén" van, a nagy vízrendszerek akadálytalanul kialakulhattak. Ilyen - az Amazonason kívül - a Paraná, az Orinoco és a Tocantins vízrendszere is. Az Amazonas mellékfolyói olyan hatalmasak, hogy több megelőzi a Duna nagyságát (pl. a Madeira). A kontinens vizeinek 92%-a az Atlanti-óceánba, 6%-a a Csendes-óceánba ömlik.

A természetes tavak közül legnagyobb a Titicaca-tó, a Föld legnagyobb magashegységi tava (3810 m a tengerszint felett). Érdemes még megemlíteni a Paraná és a San Francisco folyókon kialakított több ezer km²-es víztárolókat, továbbá a Gran Chaco és Patagónia kisebb-nagyobb sós vizű tavait.

9.2. Keresd meg a Földrajzi Atlaszban a következő folyókat és tavakat: Orinoco, Amazonas, Rio Negro, Madeira, Tapajós, Ucayali, Maranón, Parana-iguacu-vízesés, Paraguay, Uruguay, La Plata, Rio Grande, Titicaca-tó.

Dél-Amerika állat- és növényvilága

A kontinens növényzete, talaja és állatvilága nagymértékben követi a hőmérséklet- és csapadékviszonyokat. A természetes növénytakaró három nagy csoportra osztható: a trópikus amerikai flórára, a 40°-os szélességi körtől délre, Új-Zéland és Ausztrália növényzetével rokonságban álló flórára, valamint az Andok önálló flórájára. Az Amazonas vízgyűjtő területét trópusi őserdők borítják (jellegzetes növényei a kaucsukfa, a fügefajok, a paradió, a pálmafélék, az orchideafajok, a kaktuszfélék stb.). Keskeny parti sávban az atlanti partokon is megjelenik az őserdő. Egyébként az atlanti partvidéket a különféle pálmafajok végigkísérik egészen a Baktérítőig. A Brazil-felföldön a fás-füves szavanna, nyugati részén füves puszta a jellemző. A kontinens legészakibb részén, az Orinoco-medencében és a Paraná-medencében is jellemző a fás-füves puszta. A kontinentális klímaterületeken és a délnyugati óceáni sávban a lombhullató és vegyes erdők díszlenek. A sivatagban és félsivatagi területeken a kaktusz a leggyakoribb növény. Talajai jellegzetesek: vörös- és sárgaföld, vörös és fekete trópusi talajok és különféle hegyvidéki talajok.

A kontinens állatvilága gazdag, különösen a trópusi őserdők területén. Sok a hüllő (anaconda, boa), a madár (papagájok, kolibrik), az emlősállatok közül jellemző a jaguár, a lajhár, a puma, a tapír stb. A vizek lakói sorából a kajmánok és a piránák a jellegzetes fajok. A szárazabb területeken a nanduk (futómadarak) és különböző lámafajok élnek. Csak érdekesség kedvéért soroljuk fel még a vörös bőgőmajmot, a perui macskanyulat, a nyestmacskát, az elefántteknőst, a négyszarvú halat és a hosszúszárnyú bálnát.

Itt a transzamazonaszi műút nyomvonalát láthatod, melyen időnként bicikli túrákat is szerveznek, ha érdekel, itt tájékozódhatsz felőle.	Dél-amerikai ragadozó a puma.	Dél-amerikai futómadár a nandu.

Népek és kultúrák az európai hódítás előtt

Az óvilági vadászó-gyűjtögető életmód után az amerikai kontinensen berendezkedve a ma őslakosságnak nevezett népcsoportok elsajátították a földművelés, fazekasság, az írás és a nemesfémek megmunkálásának tudományát. Viszont a spanyol hódítók megjelenéséig nem ismerték a vasat, üveget, a lőszert, az ekét, a kereket és az ábécét (az írásbeliséget addig a képírás jelentette). A kialakuló indián népcsoportok egymástól elszigetelten alakították ki (megközelítőleg Kr.e. 1000-600. közt kultúráikat), alapították meg városaikat. Ez alól leginkább a sarkvidékek őslakói jelentettek kivételt, akik földművelés hiányában továbbra is törzsi életformában éltek, és főleg halászatból tartották el magukat.

A közép-amerikai civilizációkról röviden

Az élet alapjának, ahogy nálunk a búza, ott a kukorica volt tekinthető. A vagyoni különbségek papi, katonai és gazdasági vezetői réteg kialakulásához vezettek. A Kolumbusz előtti idők kultúrái leginkább a mai Honduras- Mexikó-Guatemala területén alakultak ki, számtalan népnek köszönhetően, mint az aztékok, maják, toltékok, totonakok, huasztékok, zapotékok, misztékek, stb. Magas fokú csillagászati, matematikai és építészeti ismeretekkel rendelkeztek, amiknek bizonyítékai pl. máig megcsodálható piramisaik, ill. ma úgy mondanánk; focipályáik. Ezeken küzdött két csapat, bőrszerelésbe öltözve, sisakban, kaucsuk labdát kergetve, passzolva, életre-halálra. Az a csapat győzött, amelyiknek sikerült az ellenfél térfelén a labdát a földre vinnie. A veszteseket feláldozták az isteneknek, ami ily módon szintén egyfajta dicsőségnek számíthatott.

	A Maja Birodalom Valamikor a Római Birodalom kettészakadása idején egy számunkra akkor még ismeretlen földrészen alakult meg, a mai Észak-Guatemala, Nyugat-Honduras területén. Magas szinten művelték meg és öntözték földjeiket, fejlett kézműiparuk volt és hasonlóan fejlett szinten művelték a tudományokat, és a művészeteket. A X. században, valószínűleg a termőtalaj kimerülése miatt elhagyták falvaikat, városaikat és a Yucatán-félszigeten alapítottak új birodalmat. A spanyol hódítók megérkezése után kétszáz évig tudtak az őslakosok küzdeni függetlenségükért, egészen a XVII. század végig sikerrel. Kép: a Maja Birodalom, nagyítható.
	Az Azték Birodalom Hasonló fejlettségre tett szert, mint a Maja Birodalom. Az aztékok Kolumbusz megjelenése előtt mintegy 300 évvel korábban jutottak el Mexikó mai területére, és igázták le a tolték és zapoték indiánokat, kultúrájukat pedig részben átvették. Fővárosuk, a 200 ezer lakosú Tenochtitlán volt, Ők is gyakran áldoztak embereket isteneiknek, évente kb. 10 ezret, akiket - - sokszor ilyen célú - háborúkban gyűjtöttek más törzsektől. Ennek a kultúrának a bukását a hódítókon túl az általuk behurcolt betegségek is okozták, melyek ellen ők védtelenek voltak, mint például a himlő. Kép: az Azték Birodalom, nagyítható
	Az Inka Birodalom A mai Peru, Ecuador, ésBolívia területét foglalta magába ez a birodalom, amely a XI.-XIII. században alakult, és volt, amikor 10 millió lakosa is volt. Székhelye a Titicaca- tótól északra levő Cuzco-völgyben volt. Fejét, az uralkodót itt is földre szállt istenként tisztelték. A köznép katonáskodott, utakat, hidakat tartott rendben, és élvezhettek egyfajta nyugdíjat, illetve társadalombiztosítást. Ők is magas szinten művelték a matematikát, csillagászatot, építészetet, állatokat tenyésztettek (lámát, alpakát, tengeri malacot), az aztékokhoz hasonlóan ismerték a naptárat, de a majákhoz hasonlóan előttük is ismeretlen maradt a kerék, a vas és az írás. Több más kisebb népet leigáztak, a birodalom legnagyobb kiterjedésekor mintegy 3200 km hosszú és 320 km széles volt. Aztán jöttek a testvérháborúk és a spanyol hódítók, és a birodalom megsemmisült. Kép: az Inka Birodalom, nagyítható.

Kiről nevezték el Amerikát?

Érdekes, hogy a kontinens egy olyan emberről kapta nevét, nem vezetett oda expedíciót, de még kapitánya sem volt egy hajónak sem. Amerigo Vespucci azért részt vett nem is egy, hanem négy hajóúton az Újvilágba, világhírét azonban nem ennek, hanem útjairól 1503 után közzétett leveleinek köszönheti, amiket aztán több nyelvre lefordították. Ezekben sok mindenről tudósít, így a déli félgömb csillagos egéről, állat,- és növényvilágról, indiánokról, életmódjukról. Mivel annak idején az ilyen leírások ritkaságnak számítottak, az olvasók valósággal falták ezeket az írásokat, bár természetesen sokan kétségbe is vonták hitelességüket. Martin Waldseemüller, egy fiatal kartográfus, aki munkájában először nevezte az új kontinenst Amerikának, így indokolja a névváltoztatást: „Amerigo Vespucci felfedezte a negyedik világrészt is. Nem látom semmi okát annak, hogy ezt a világrészt Amerigo országának, vagyis Amerikának nevezzük.” Ő ábrázolta először a Földet kelet-nyugati félgömbre osztva. Ezek után szokásossá vált az új elnevezés, de az olaszok és a spanyolok sokáig még az „India” és a „Nyugat-India” kifejezéseket használták. Ha részben talán jogosnak is tekinthetjük Las Casas minősítését, miszerint „… ami a nagy kontinens nevét illeti, az nem más, mint az emberi hálátlanság emlékműve.”, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Vespucci részvétele az expedíciókban, tudósításai az Újvilágról, annak déli feléről, nagymértékben járultak hozzá az új ismeretek elterjedéséhez.

9.3.Nézz utána, miről szólt a Tordesillasi Egyezmény! Segítségül itt egy térkép hozzá.

9.4. Nézz utána hányszor járt Kolombus Kristóf Amerikában! Melyik útja során mit fedezett fel?
9.5. Ki volt Amerigo Vespucci?
9.6. Mi fűződik Magellán nevéhez?