A nagyobb kontinensektől való elszigeteltségük miatt a szigetek egyedülálló növény- és állatvilágnak adnak otthont, amelyek természetesen itt is az éghajlati tényezők szerint tagolódnak. A főbb élőhelyek (biomok) közül az alábbiakat említjük meg:

Esőerdők: a kontinens északi részén, keskeny sávban húzódnak, így is közel húszezer növény- és több, mint szászezer állatfajt számlálnak. A 30 métert is meghaladó örökzöldek mellett pálmák, bambuszok alkozják az erdőséget. Jellegzetes állatuk a koala.

Nedves eukaliptusz erdők: az előzőnél kevésbé csapadékos, de még meleg éghajlatú délkeleti hegy- és partvidékan kialakult társulások. Tipikus erdőalkotók a névadó eukaliptuszok. Hasonló, de kevésbé csapadékosak a száraz eukaliptusz-ligeterdők.

Füves puszták: több változata is elterjedt, a kontinens jelentős területét borítják. Növányviláguk változatos, lehet csak füves, bozótos, fás. Számtalan, csak ezen a kontinensen előforduló állatai közül a kenguruk a legismeretebbek.

Sivatagos területek: már jóval gyérebb fajszámot mutatnak. Főként a kontinens belesejében helyezkednek el.

Ha érdekelnek a kontinens gyönyörű nemzeti parkjai, nézd meg ezt a honlapot! Itt olvashatsz bővebben a világ egyik legnagyobb biodiverzitású helyéről, a Nagy Korallzátonyról is.

 

Ausztrália és Óceánia emlősei

Ausztrália jelkép állata a kenguru, amely az emlősök egy egyedülálló csoportjába tartozik. Korábbi tanulmányaid során már megtudhattad, hogy az emlősök osztálya három nagyobb csoportra, a tojásrakókra (vagy kloákások), az erszényesekre és a méhlepényesekre tagolódik. Természetesen, ahogy már tanultad másféle felosztás is lehetséges. Ausztrália és Óceánia emlősei azért érdemelnek külön említést, ugyan is az említett felosztás első két csoportjának képviselői - néhány kivételtől eltekintve - csak ezeken a területeken élnek.

A kloákás emlősök közös vonása, hogy a húgy-, az ivar- és a tápcsatorna kivezetése egy közös nyílással, a kloákával történik. Említett csoport képviselői ráadásul tojásokkal szaporodnak, az emlősök közt egyedülálló módon. Ugyan tejmirigyeik vannak, de azok nem tömörülnek emlőbe. A tojásrakóknak összesen három faja ismert. A kacsacsőrű-emlős félig vízi életmódú, táplálékát Tasmánia és Kelet-Ausztrália zavaros folyóvizeiben keresi. Nevét csőrszerű képződményéről kapta, fogai nincsenek, legfeljebb a fiataloknál. További érdekessége, hogy szarubevonatos csőre elektromos jelekre is érzékeny. A hangyászsünféléknek két faja, a hosszúcsőrű és a rövidcsőrű hangyászsün ismert. Testüket szőr mellett tüskék is borítják, fogatlanok, hosszú nyelvükkel termeszeket és más gerincteleneket zsákmányolnak. Ausztrália, Tasmánia és Új-Guinea déli részén honosak. Képen: kacsacsőrű emlős.

Az erszényesek közös tulajdonsága, hogy utódaik az embrionális fejlődés korai fázisában jönnek világra, majd többségében az erszényben található emlőn nevelkednek. Méhlepény csak egyetlen csoportnál alakul ki. Néhány csoporttól eltekintve valamennyien Ausztráliában és a környező szigeteken élnek. Kivételt képeznek az oposszumok csoportjai (Amerika). Az erszényesek közt találunk ragadozókat (erszényesfarkas, erszényesnyest), de többségük növényevő. A koala az egyetlen farok nélküli erszényes, Kelet-Ausztrália eukaliptusz erdeiben él, ezek leveleit fogyasztja. Hozzá hasonlóan a vombatoknak is hátrafelé nyílik az erszénye. A kengurufélék 54 fajt ölelnek fel, méretük a 2 kg-tól a 90 kg-ig terjed. Elülső végtagjuk kicsi, részben csökevényes, hátulsó megnyúlt, a talajról való elrugaszkodásban van szerepe. Farkuk jelentős szerepet tölt be az egyensúlyozásban és a kapaszkodásban. Erszényük előre néző, négy csecsbimbóval.

A méhlepényesek közül említést érdemel a dingó, amely Ausztrália évezredek óta egyetlen vadon élő méhlepényese. A kutyafélék közé tartozó állat régen nagy számban élt, mint a juhtenyésztés ellenségét szinte teljesen kiirtották. Sajnos jelentős mennyiségű kutyát, kecskét, juhot, nyulat telepítettek be az óceániai szigetvilág szigeteire, amelyek nemcsak az őshonos fajokat veszélyeztetik, de a mezőgazdasági termelést is. Napjainkra a legtöbb szigeten komoly problémát jelentenek.

Új-Guinea nagytestű, növényevő denevérei a repülő kutyák.	Celebes szigetén él a disznófélékhez tartozó babirussza.	A Mariana szigetcsoport patása a szambár-szarvas.

 

Ausztrália és Óceánia további állatai

A többi állatcsoporttal csupán áttekintően foglalkozunk. A madárvilág már messze nem annyira érdekes, mint az emlősök, repülő életmódjukból következően több olyan faj is előfordul, amely Közép-Európában is megtalálható. A madarak azonban kiváló alapot szolgálnak számtalan evolúciós vizsgálat elvégzésére. Hüllő és kétéltű faunája gazdagabb az európaihoz viszonyítva. Gerinctelen állataikról még keveset tudunk. A rovarok többsége hasonlít az európai fajokhoz, de természetesen számtalan csoport fordul elő, amely Európában teljesen hiányzik.

I. Készítesetk kiselőadásokat, tablókat, fényképgyűjteményt Ausztrália és Óceánia állatairól!

 

kloákások, kloáka, erszényesek, méhlepényesek