3. Japán

Aligha van ország, melyről az európaiaknak még ma is oly ellentmondásos képe lenne, mint Japánról. Tudjuk, hogy a világ második legnagyobb ipari nagyhatalma, autókkal, fényképezőgépekkel, számítógépekkel árasztotta el a világot. De ott él képzeletünkben a másik Japán is: hívogató templomok, zen-kertek, tipegő kimonós gésák, virágzó cseresznyefák, harcos szamurájok, testes szumóbirkozók.

A kereken 3900 szigetből álló ország, közel 3000 km hosszúságban terül el. A térképeken leginkább 4 főszigete tűnik fel (Hokkaido, Honshu, Shikoku, Kyushu).

A japánok ősi vallása a sinto

Az ősi sintoizmusnak nincs írásos hagyománya a VIII. század előtti időkből, az első hiteles történeti mű 712-ből való. A sintónak eredetileg nem volt bölcseleti rendszere, sem erkölcsi kódexe, csupán a természeti jelenségeknek a sámánhitre jellemző imádata. Az ősök tisztelete, a szellem halhatatlanságába vetett hit jellemezte. Eredeti formája tehát inkább természeti vallás volt a kezdetektől a kr.u. VI. századig. A VI. század első felében megjelenik a buddhizmus, majd nem sokkal később a konfucianizmus, s ennek hatására megkezdődik a sintó ideológiai megfogalmazása. A XIX. századig számtalan irányzata alakul ki, egyes irányzatok szerint a sintó istenek Buddha alárendeltjei, míg más irányzatok szerint a sintó istenek a főistenek a buddhizmus istenei felett. A XIX. században a sintó vallást megreformálják és államvallásá emelik egészen 1946-ig, amikor az alkotmány kimondja a vallásszabadságot. A XIX. századtól a sintónak számtalan szekta változata alakul ki, amelyek napjainkban is széleskörben elterjedtek. A vallásszabadság kihírdetését követően fellendült a keresztény misszionálás is.

A sintó: természetimádás, szellemek és istenek imádása. Istenei száma valósággal megszámlálhatatlan. Vannak közöttük jók, irgalmasok, de gonoszak, félelmetesek is.	Az ég és a világok közötti erők a teremtés erői. Közöttük Idzanagi (férfi isten) és Idzanami (női isten) a legfőbbek. Ők teremtették a világot, a természet minden lényét. Képen: Idzanagi és Idzanami szentélye Jamadában. A japánok úgy zarándokolnak ide, mint a mohamedánok Mekkába.

Ipar és gazdaság

Japán nem csupán nyersanyagokban szegény ország, hanem gyakorlatilag nincs nyersanyaga. Akad ugyan réz, cink, arany, ezüst, ólom, de olyan kevés, hogy ezért soha nem érdemes meghódítani a hegyek világát. Szén, földgáz és kén bőven akad a vulkanikus hegyvidékeken, de ezeknek is csak a pereme bányászható gazdaságosan. Képen: shinkanzen

A második világháború veszteségei után az ország romokban hevert. Az ipar először siralmas minőségű, olcsó gyermekholmikat kezdett gyártani, majd a fényképezőgépek következte. Utóbbiak is sokkal rosszabbak voltak, mint az európai konkurenseké. Az Ipari Minisztérium úgy döntött a minőség mellett voksolnak, megvásárolták, illetve lekoppintották a világszabadalmakat és minőségibb munkát követeltek. Néhány évvel később a japán fényképezőgépek sokkal megbízhatóbbak lettek, mint európai társaik, de áruk jóval alacsonyabb volt azoknál. Amikor megdrágult a munkaerő, ahol csak lehetett robotokat alkalmaztak. A háború végén gyakorlatilag nem létező autóipar napjainkra a világ legnagyobbja lett (több mint 8 millió autó/év).

Mezőgazdaság

A mezőgazdaságban nagyfokú a gépesítés és a kemikáliák használata. Az ország területének mintegy 15%-a áll művelés alatt. Túlnyomóan rizst termesztenek, de nő a búza, burgonya, cukorrépa, gyümölcs, zöldség aránya. Japán nem tudja fedezni saját élelmiszer-szükségletét ezért a világ egyik legnagyobb élelmiszer-importálója. Japánnak vezető szerepe van a tengeri halászatban.

Oktatás és kultúra

Semmit nem vitatnak és bírálnak olyan hevesen bel- és külföldön, mint a szigorú és merev japán oktatási rendszert. A tanulóknak valóságos "vizsgapoklon" kell átjutniuk, hogy bekerüljenek egy jobb középiskolába, illetve egyetemre. A tanulás mellett nem nagyon jut idő semmi másra. A japánok az iskolapadban töltik fiatalságukat - hangzik gyakran a bírálat. A legnagyobb kihívást nyelvük írásának és olvasásának megtanulása jelenti, amelyet a diákok csak 16 évesen, nem sokkal az érettségi előtt sajátítják el.

Nem könnyű annak, aki a japán történelemmel kíván foglalkozni. Japánban mind a mai napig nem alkalmazzák az időszámítás nyugati rendszerét. A teljesen rendszertelenül váltakozó császárperiódusok alapján számolnak. Például az 1988-as esztendő a "Showa 63", azaz a Showa - "ragyogó harmónia" - jegyében uralkodó Hirohito császár uralmának 63. éve. Minden elismerésünk a japán iskoláké, de van-e olyan történelemtanár, aki mind a 123 legendás, történelmi uralkodó periódusát be tudja sulykolni a diákjai fejébe? Furcsa az is, hogy a japánok nem jelölik évszámmal történelmük jelentős eseményeit és alakjait. A történészek csupán a történelmi korszakokat vagy periódust jelölik meg az uralkodó sóguncsaládok neve szerint, vagy esetleg az uralkodási székhely szerint.

A szakmai előmenetel szempontjából lényegtelen, hogy ki, mit és milyen eredménnyel tanult. Szakképzettséget úgyis csak a cégnél szereznek. Így azután az is előfordulhat, hogy egy zenetudós a kémiai laborban köt ki.

Ősi japán sport a szumó.

A harcosok rendje

Hosszú évszázadokon keresztül a legelőkelőbb japán osztály a harcosok rendje volt, amelyet a szamurájok alkottak. Elsődleges feladatuk a kormány védelme (első említésük a 10. századi, kiotói császári udvarban) volt, 1185-ben azonban háttérbe szorították a császárt és átvették Japán irányítását. A császár csak névlegesen irányította az államot, a döntéseket valóságban a szamurájok vezére, a sógun hozta. A lóháton járó, páncélt viselő, karddal, lándzsával járó kíméletlen harcosok szigorú becsület kódex alapján éltek. Az egyes szamuráj nemzetségek közt időről időre viszályok tőrtek ki, leghíresebb az 1600 október 21-én vívott, amely a Keleti Sereg vezetője Tokugava Iejaszu győzelmével végződött - a nyugatiak egyik vezére elárulta seregét. Tokugava a történelem legerősebb sógunja, békét kényszerített a hadurakkal és jelentősen átalakította a társadalom szerkezetét. A közel 250 éves Tokugava uralom a legbékésebb időszak volt. A négy merev, örökletes rangú osztály: szamurájok, földművesek, kézművesek, kereskedők. Az egyes osztályokba tartozók életét, lakhelyét, öltözetét, kenyérkeresetét szigorú törvények szabályozták. A közel 2 millió szamuráj közül a Tokugava korszakban sokan arisztokratává váltak.

A szamurájok uralmának a szegénység és az amerikai hajók érkezése (1853. Matthew Perry) vetett véget. A sógun feloldotta az idegenek kirekesztését, a kereskedők szerződést kötöttek a külföldiekkel. Ezzel egy időben egyre szaporodtak a szamurájklánok lázadásai. A lázadók, a kereskedők és a földművesek együttes erővel 1860-ban megdöntötték a Tokugavák uralmát. Néhány évvel később (1867) visszaállítják a császárságot, a szamuráj rendet feloszlatják. Véget ér a szamurájok uarlmának legdicsőbb időszaka, az Edo-korszak (1603-1867). Bővebben: National Geographic 2004. február.

 

Főváros: Tokió (12 millió lakos); lakosság: 123 millió fő; népsűrűség: 326 fő/km²; a lakosság 99%-a japán, 1%-a koreai, ajnu, kínai, európai. Pénznem: yen; vallás: sinto és buddhista 80%, emellett keresztény és konfuciánus.