Észak-Amerika természetföldrajza

Térkép

Észak-Amerika az északi félgömbön és nagyrészt a nyugati félgömbön található kontinens. Amerika északi részét alkotja. Északon a Jeges-tenger határolja, keleten az Atlanti-óceán és a Karib-tenger, nyugaton a Csendes-óceán. Területe 24 millió négyzetkilométer. Hozzá tartozik a Föld legnagyobb szigete, Grönland is. Észak-déli irányban teljesen nyitott, ez okozta azt, hogy a pleisztocén eljegesedések idejében egészen a 40. szélességi fokig, kb. Denver-St. Louis - New York városok vonaláig nyúlt le. Ebből az irányból fújó szelek teregették aztán el a préri lösztakaróját.

Észak-Amerika felosztása

Kanadai-pajzs

Általában a jégkori moréna fedi a legősibb kőzeteket, de a lepusztulás sok helyen enged hozzáférni a rendkívül gazdag nikkel,- réz,- vas,- platina,- és uránlelőhelyekhez. Déli peremén jégvájta tavakat találunk, mint pl. a Felső-tó és a Nagy-Medve-tó.

Grönland

2,2 millió négyzetkilométer a területe, belseje ősi kőzetekből, pereme kaledonidákból áll. Belsejében 2-3 km vastag a jég, ami fölött képződő hideg légtömegek gyakran jutnak be a kontinens belsejébe.

Appalache-hegység

Átlagosan 1000 m-es magasságú röghegység, mint tudjuk, kaledóniai (északi rész) és variszkuszi (déli rész) korú, ahol a Hudson-folyó jelenti a határt. Kőszénben igen gazdag.

Belső-síkság

Hatalmas, közel 4000 négyzetkilométeres területéből adódóan igen sokszínű a táj. Az Öt-tó környékén egyszerre találunk jégtakaró-halmozta üledékeket és óidei kőzeteket. Az óidei kőzetek lépcsői közt hullik alá a Niagara-vízesés. Részét képezi a Mississippi-medence is, amely alsó szakasza gazdag kőolaj és földgáz lelőhely. Tőle nyugatra találjuk a ma jelentős mezőgazdasági területnek számító Préri-fennsíkot, amely a Sziklás-hegység felé fokozatosan emelkedik.

Kordillerrák

A Bering-tengertől a Tehuantepeci-földszorosig húzódó párhuzamos vonulatok alkotják, melyek keleti része a Sziklás-hegység. Jelentős réz,- cink,- és ólom lelőhelyeket találunk itt. Tőle nyugatra számos nagy medence helyezkedik el (pl. Columbia-fennsík, délen a Mexikói,- és a Colorado-fennsík, benne a Grand-Canyonnal), közülük a Nagy-medencében található a Nagy-Sós-tó. Szűkebb értelemben véve a nyugati vonulatokat nevezzük Kordillerráknak, melyeknek alaszkai területén helyezkedik el Észak-Amerika legmagasabb csúcsa a Mount McKinley (6195 m). Ismert részei még a gránittörmelékes Sierra Nevada és a kaliforniai Nagy-Völgy.

5.1. Keressétek meg a térképen a Pacifikus-hegységrendszer tagjait: Alaszkai-hegység, Kordillerák (Parti-hegység, Sziklás-hegység, Cascade-hegység, Sierra Nevada), Sierra Madre, valamint az Andok!

Észak-Amerika éghajlata

Észak-Amerika vízrajza

Észak-Amerika fővízválasztója aSziklás-hegység, amely a kontinens nyugati részén húzódik, így a folyók nagy része közvetve vagy közvetlenül az Atlanti-óceánba vezeti le a felszíni vizeket. A Csendes-óceánba érkező folyók ugyan a több csapadék miatt általában bővizűek, de rövidek. A Jeges-tengerbe ömlő folyók hosszú időre befagynak, gazdasági jelentőségük csekély. Észak-Amerika legnagyobb folyója a Mississippi. Missouri nevű mellékfolyójával együtt óriási mennyiségű hordalékot szállít, és hatalmas deltát építve torkollik a Mexikói-öbölbe. A Szent Lőrinc-folyó hosszú, jól hajózható tölcsértorkolata a világ egyik legforgalmasabb belvízi hajóútja. Amerika legjelentősebb tórendszere az észak-amerikai Nagy-tavak, amely a jékorszaki jég által kimélyített medencékben alakult ki. Az öt tó: Felső-, Michigan-, Huron-, Erie- és az Ontario-tó.

Észak-Amerika állat- és növényvilága

Az észak-déli irányban nyitott Észak-Amerikában az eljegesedésnek elmúltával sokkal könnyebben tudtak visszatelepedni a növények északra, mint Európában, ahol a pleisztocénban is fokozatosan emelkedő hegységek állták útját a "hazatérőknek".

Észak-Amerika leghíresebb és védett állata az amerikai bölény. Észak-Amerika legnagyobb testű szárazföldi emlőse, mely korábban az Egyesült Államok és Kanada területén nagy hordákban élt. Mára sajnos nagyon megcsappant a létszáma.

Európaiak felfedezőútjai

Amerika a 15. századi felfedezése előtt a földrészen már a vikingek is jártak 1000 körül. Vörös Erik (Eirikr inn Rauda), norvég származású izlandi normann vitéz 982 körül menekülni volt kénytelen Izlandról, mivel egyik ellenfele vérbosszút esküdött ellene. Nyugat felé vitorlázva felfedezte Grönlandot, amit ő maga nevezett el zöld országnak annak érdekében, hogy kicsit kedvezőbb képet fessen a szigetről. Honfitársa, Bjarni Herjulfson Vörös Erik után igyekezett, de elvétette az irányt és Amerikáig hajózott. Ő volt az első európai ember, aki 1000 körül meglátta Amerika partjait. Herjulfson azonban nem sokat törődött új felfedezettjével, már fordult is vissza Grönland irányába.

1483-ban nagy feltűnést keltett Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo) azon állítása, miszerint az Ázsia és Európa közti távolság nem lehet túl nagy, és ő vállalja, hogy nyugat felé hajózva Japánt és India keleti szigetvilágát hamarosan eléri. 1492. augusztus 3-án útra kelt tehát, és 1492. október 12-én ki is kötött a mai Watling-sziget (Guanahani, Bahama-szigetek) partjainál. Kolumbusz olyannyira abban a hitben élt, hogy Indiában jár, hogy még háromszor visszatért (1493–1496, 1498, 1502), felfedezve a Kis-Antillákat, Jamaicát, Trinidad szigetét, Panamát és Hondurast, majd 1506-ban abban a tudatban is halt meg, hogy ahova többször is elhajózott, az India volt.

Amerika nevét Amerigo Vespucci olasz utazóról kapta, aki 1499-től 1504-ig beutazta Dél-Amerika északi és nyugati partvonalát. 1507-ben egy német földrajztudós javasolta először, hogy a földrészt az akkor még felfedezőjének hitt Amerigo Vespucciról nevezzék el – noha nem sokkal később kiderült, hogy a tényleges felfedező Kolumbusz Kristóf, (1492) volt, az elnevezés megmaradt, Cristóbal Colón nevét pedig egy ország, Kolumbia, az USA egyik szövetségi állama, Kanada egy tartománya (Brit Kolumbia), több város, hegy, gleccser és folyó őrizte meg. Maga az Amerika elnevezés csak a 16. század után terjedt el. (Forrás: Wikipédia)

5. Észak-Amerika természetföldrajza