Korábbi tanulmányaidat felidézve tudhatod, hogy egy terület élővilágát az éghajlat nagy mértékben meghatározza. A Kárpát-medence a mérsékelt éghajlati övbe tartozik, de a földrajzi övezetesség jellemzőitől lényegesen eltérő területek is megfigyelhetők, gondoljunk a magashegységekre vagy a medencejellegre! Azt is megtanultad, hogy azonos éghajlati tényezőkkel rendelkező területeken hasonló növényfajok, ún. társulások alakulnak ki. A Kárpát-medencében rengeteg növénytársulás él, csak Magyarországon 360 társulás különíthető el! Képen: Hazánk fontosabb növénytársulásainak megjelenése (Simon T. nyomán).

A földtörténeti ismereteidre alapozva emlékezhetsz, hogy Földünk képe folyamatosan változik, gondoljunk csak a kontinensvándorlásokra. Ennek megfelelően a Kárpát-medence éghajlata, élővilága is folyamatosan változott, változik. Időutazásunkat a harmadkorban kezdjük.

A Kárpát-medence vegetáció története

Kb. 60 millió évvel ezelőtt (földtörténeti harmadkor) emelkedett ki a Kárpátok koszorúja, több alkalommal is tenger borította hazánk területét. Ez értelemszerűen jelentős hatással volt a növényzetre. A meleg és nedves, kiegyenlített szubtrópusi klíma növényeinek "köszönhetjük" a kialakult barnaszéntelepeket. A harmadkor végén lassan hűvösebbé váló klíma kedvezett több, még ma is meglévő faj kialakulásának, így a juharoknak, kőriseknek, tölgyeknek. A fosszíliákból arra következtetünk, hogy ebben az időszakban a mainál jóval gazdagabb volt a Kárpát-medence vegetációja.

A 2-2,5 millió éve kezdődött negyedkor jelentős változást hozott, a földtörténeti léptékben is gyorsan hűlni kezdett a klíma, beköszöntött a jégkorszak. Tudnod kell, hogy a jégkorszakban glaciális (lehűlés) és interglaciális (melegebb időszak) szakaszok váltogatták egymást. A lehűlés elől a növényzet délre "menekült", a több ezer évig tartó vándorlást a kelet-nyugat irányú magashegységek (Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Kaukázus) jelentősen akadályozták, a növényfajok jelentős része kipusztult. Az eljegesedési időszakokban sem alakult ki jégpáncél a Kárpát-medencében, a legzordabb időszakban az Alföld Mongólia száraz kontinentális félsavatagi éghajlatára emlékeztetett.

Flóránkban mindössze 4-5 olyan növény van, amely feltehetően túlélte a jégkorszakot, azaz a harmadkor óta megtalálható a Kárpát-medencében. Ilyen a Jósika-orgona (balra, Erdély, Kárpátalja), a keleti gyertyán (középen, Vértes-hg) és a sárgás habszegfű (jobbra, Gellért-hegy)

Van néhány olyan növény hazánk flórájában, amelyek feltehetően a jégkorszak interglaciálisaiban alakult ki, ezek a Kárpát-medence bennszülött fajai, más néven endemizmusok és egyben a régi idők hírmondói (reliktumok). Az ilyen reliktumendemizmusokat ereklyenövényeknek nevezzük. Mindegyik csak igen kis területen található meg, ezeket tekintjük flóránk legbecsesebb értékeinek. Egyetlen élőhelyről ismertek: pilisi len (bal kép), tornai vértő, magyar vadkörte, két termőhelyről ismert: a magyar méreggyilok (középen). A magyarföldi husáng 6 helyről ismert, míg a magyar gurgolya (jobb kép) az egyetlen gyakoribb ereklyenövényünk.

3.1. Keress példát a Növényismeret című könyv segítségével negyedkori reliktumokra!

Az utolsó eljegesedést követően, 10-15 ezer évvel ezelőtt az Alföld félsivatagos löszpuszta és erdőtundra növényzetét összefüggő tajgaerdő váltotta fel, ezt az időszakot fenyő-nyír korszaknak nevezzük. Kr.e. 7000 évvel az éghajlat hirtelen felmelegedett és szárazzá vált, az Alföldön a fátlan sztyeppnövényzet uralkodott. A kor uralkodó faja, amelyről a mogyorókor nevet kapta a mogyoró. Kr.e. 5500- 2500 között a nedvesebb kílma kedvezett a tölgykorszak jellemző fajainak elterjedésének, az Alföldet és a középhegységeket is kocsányos tölgyerdők borították. A bronzkorban (2500 éve) a klíma jelentősen hűvösebbé vált, a bükkerdőka hegyekről leereszkedtek az Alföldre, jelentősen kiszorítva a tölgyeket és a mogyorókori maradványokat.

A maihoz leghasonlóbb kép kr.e. 800 táján alakulhatott ki, ekkor alalkultak ki az Alföldön a sztyeppekkel vegyített mozaikos tölgyesek. A Kárpát-medence erdő területei a középkor, különösen az utóbbi 200 év óta jelentősen csökkentek az emberi hatások miatt.

3.2. Nézzetek utána, hogyan változott hazánk erdősültsége!
3.3. Nézzétek meg, hogyan változott a hazai erdők faállományának aránya!

A Kárpát-medence növényföldrajzi felosztása

A Kárpát-medence vegetációja hat nagyobb területre, ún. flóratartományra osztható:

Kárpáti flóratartomány (Carpaticum)
Pannóniai flóratartomány (Pannonicum)
A kelet-alpesi flóratartomány (Noricum)
A kelet-balkáni (bánsági) flóratartomány (Praemoesicum)
A nyugat-balkáni (illír) flóratartomány (Illyricum)
A mediterrán tengerpart (Litus mediterraneum)

A történelmi Magyarország flóratérképét megnézheted itt.

A mai Magyarország területe a Pannóniai flóratartományba tartozik, amely öt flóravidékre osztható.

Az Alföld flóravidéke
Az Északi-középhegység flóravidéke
A Dunántúli-középhegység flóravidéke
A Dél-Dunántúl flóravidéke
A Nyugat-Dunántúl flóravidéke

3.4. A térkép segítségével válaszoljatok az alábbi kérdésekre!
Milyen flórajárásokra tagolható a Dunántúli-középhegység flóravidéke?
Nevezd meg a Mecsek növényföldrajzi beosztását!

A Kárpát-medence és hazánk növényfajai - azok veszélyeztetettsége

A Kárpát-medence igen érdekes és ellentétes irányú florisztikai, növényföldrajzi hatások találkozási területe. Ennek köszönhetően kis területe és tagolatlan domborzata ellenére fajokban igen gazdag. Mai ismereteink szerint a Kárpát-medencében (325 000 km²) mintegy 3800-4000 növényfaj él (közülük 550 csak Horvátországban és Szlavóniában), hazánkban (93 000 km²) 2500-3000 növényfaj ismert. Ennek oka a már említett földrajzi helyzet, az eltérő éghajlati hatások találkozása. Flóránkban az átmeneti jelleg tükröződik.
A Kárpát-medence flórájában számszerűen uralkodóak a közép-európai, európai és eurázsiai elemek. Emellett fontos jelentőségűek a keleti, nyugat-balkáni, szubmediterrán és atlanti-mediterrán fajok is

Mint már korábban említettük minden terület élővilága folyamatosan átalakul. Mind az új fajok megjelenése és elterjedése, mind egyes ritkább fajok kipusztulása egyaránt természetes folyamat, de az utóbbira már sokkal jelentősebben hat a tudatos vagy szándéktalan emberi tevékenység. A természetes vegetáció fennmaradását igen lényegesen befolyásolják az emberi behatások: erdőirtás, kőbányászat, területfelszántás és egyéb mezőgazdasági tevékenység, lecsapolás, út- és lakóhely-építkezések stb. Mindezek a beavatkozások elsősorban a nedves élőhelyek (mocsarak, láprétek, vízi növényzet), azután a lösz-, homok- és szikes területek spontán fajait veszélyeztetik és vezetnek sok esetben teljes kipusztulásukhoz. Tekintetbe kell vennünk még azt is, hogy az említett területek ritkább fajai amúgy is csökkent szaporodóképességűek, így a bolygatást nehezen vagy egyáltalán nem viselik el. Mindezeket figyelembe véve, egy-egy ritkább hazai faj végleges kipusztulását teljes bizonyossággal egyáltalán nem könnyű megállapítani. Egy faj eltűnésének gyakran az az oka, hogy élőhelyét valamely fent említett beavatkozás teljesen megsemmisíti. A XX. század eleje óta bizonyítottan 19 faj tűnt ela hazai flórából.

Flóránk azonban nem csak szegényedik, gazdagodik is. A magyar flóra gyarapodását jelentik az országba századunk eleje óta bevándorolt és itt többé-kevésbé meghonosodott idegen fajok. Ezek az adventív növények sokféle módon jutottak be hazánkba: véletlen behurcolódással (pl. vetőmagvakkal), a kereskedelem és a közlekedés révén, kertekből vagy különféle mezőgazdasági kultúrákból való kivadulással, spontán terjedés révén (a szél, folyóvizek, állatok közreműködésével) stb. A továbbterjedés iránya, gyorsasága, a meghonosodás foka és időtartama is igen változó lehet. Flórakutatásunk utóbbi két évszázada során több száz ilyen idegen faj került be hazánkba, és ezek közül a meghonosodottnak vehetők hazai aránya kiteszi a magyar flóra 4-5%-át, egyedszámuk pedig még ennél is sokkal nagyobb részesedésű.

Az adventív fajok térnyerése a spontán flóra elszegényedését jelenti, minthogy legnagyobb részük gyomnak minősül. A század eleje óta hazánkba behurcolt és megtelepedett adventív fajok száma 120–150 közötti. Pl.: fehér disznóparéj (balra), kisvirágú ligetszépe (középen), parlagi madársdóska (jobbra).

A Kárpát-medence növényvilága
A Pannon-medence növényvilága
A magyar flóra változásai a XX. században
Védett növények
Hazánk növényvilága

endemizmus, reliktum, adventív faj