Ha a világ lakosságát egy száz lelket számláló faluba zsugorítanánk, de a Föld arányai megmaradnának, ez a falu a következőképpen lenne összeállítva: 60 ázsiai 12 európai 12 a nyugati féltekéről való (Amreika, Óceánia) 15 afrikai 47-en laknának városias házban, 53-an vidéken lenne benne 33 keresztény, 18 muszlim, 14 hindu, 6 buddhista és 16 ateeista, de csak 13-an gyakorlonák a vallásukat. 57 ember háza lenne csatornázva, 18 embernek nem lenne semmilyen vízellátása. 5 személy birtokolná az összes vagyon 23%-át 30-nak lenne bankszámlája 18 nyolcan kevesebb mint napi 1 dollárból élnének 53-an kevesebb mint két dollárból 33 élne omladozó házban 33 szenvedne alultápláltságban 16 lenne analfabéta 7 embernek lenne érettségije 12 embernek lenne számítógépe és csak 3-nak internet elérése 1 felnőtt HIV pozitív lenne.

A Föld erőforrásai egyenlőtlenül oszlanak el. A térben és az időben is változik, hogy mely területeke számítanak erőforrásokban gazdagnak és melyek szegénynek. 10 000 évvel ezelőtt a nagy folyók és a síkságok jelentették a gazdagságot és nem sok haszna volt a kőszén lelőhelyeknek, az ipari forradalommal mindez megváltozott. A természet által kreált egyenlőtlenségeknél azonban sokkal jelentősebbek azok, amiket az ember maga hoz létre. A klasszikus felosztás szerint a Föld országait három csoportba osztották: az első csoportot alkották a nyugat kapitalista országai, a másodikat a Szovjetunió köré szerveződő szocialista országok, míg a maradék, elsősorban a gyarmati sorból frissen felszabadult országok alkották a Harmadik Világot. A kommunizmus bukásával ez a felosztás értelmét vesztette, helyette gyakran használták a fejlődő világ kifejezést. Ez sokak szerint kifejezetten ironikus, hiszen ezen országok nagy része nem sokat fejlődött az elmúlt 50 évben a Nyugathoz képest. Külön csoportot képeznek azok az országok, melyek jó eséllyel csatlakoznak majd a fejlettek csoportjához, ezeket feltörekvő országoknak nevezik, ebbe a csoportba tartozik hazánk is. Érzékletes megfogalmazás szerint a világ korábbi Kelet-Nyugat megosztottságát az Észak-Dél szembenállás váltotta fel. Ha megnézzük, miként oszlik el a Földön az országok gazdagsága, amit jól mutat az egy főre jutó össztermékük, akkor látványos lesz a különbség.

Ha megnézzük, hogy miként oszlanak el a nyarsanyagok a világban, láthatjuk, hogy nem a természeti kincsek eloszlásának különbsége okozza az életszínvonal különbségeit:

Ha az elmúlt évtizedeket vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy egyes fejlődő országok valóban megindultak a gazdasági növekedés útján (egyes arab országok, Kína, India), míg mások (elsősorban fekete Afrika országai) egyre jobban leszakadnak. A nagy népességgel rendelkező ázsiai országok gyors fejlődése azonban súlyos környezeti gondokat is jelent.

Jelen pillanatban úgy tűnik, a Föld sok szempontból véges erőforrásai kimerülőben vannak. Ezt a legérzékenyebben az energiahordozók fogyásából érzékelhetjük. Legelsősorban is a kőolaj az, ami idáig a legolcsóbb energiahordozónk volt, de egyre kevesebb van belőle. Az úgynevezett olajcsúcs, az a pont, amikor a lehető legtöbb olajat lehetett kitermelni a bolygón hamarosan elkövetkezik, vagy már be is következett. Ezt mutatja az alábbi grafikon is:

Noha az olaj szempontjából a leglátványosabb a helyzet, más nem kevésbé fontos természeti erőforrások is egyre szűkösebben állnak rendelkezésünkre. Olyan erőforrások, mint az iható víz, a tiszta levegő, a biodiverzitás. Mindezeket kivétel nélkül egyre kevésbé tekinthetjük adottságnak, sokkal inkább megőrzendő értéknek.

Különféle számításokkal kiszámíthatjuk, hogy egy-egy ország lakosai vagy akár csak egyetlen ember is, mekkora részt használ ki a Föld erőforrásaiból. ezt nevezzük ökológiai lábnyomnak, az ökológiai lábnyomot területben adják meg, azt mutatja meg, hogy a Föld mekkora területét használja valaki az életéhez. Az ökológiai lábnyomnak része az élelem termelésére használt terület mellett például a közlekedéssel a légkörbe juttatott szén-dioxid semlegesítéséhez szükséges erdő vagy az ipari termelés miatt szennyezett vizek területe is. Az emberiség ökológiai lábnyoma drasztikusan növekedett az elmúlt évtizedekben, aminek több oka is van: népességnövekedés, iparosodás és végül a Föld biokapacitásának csökkenése (pl. az elsivatagosodás, az erdőirtás miatt). Ezt mutatja az alábbi grafikon is (a piros vonal a Föld biokapacitását jelzi):

Annak alapján, hogy miként viszonyul egymáshoz egy-egy ország ökológiai lábnyoma és biokapacitása beszélhetünk ökológiai adósokról és hitelezőkről, ebben is nagy volt a változás az elmúlt 50 évben:

Magyarország az ökológiai adósok sorában helyezkedik el. Magad is kiszámolhatod a saját ökológiai lábnyomodat itt .

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egyes országokon belül is nagyon nagyok a különbségek, Kína legfejlettebb területei például bőven az USA átlagos szintjén vannak, míg a legelmaradottabbak Mozambikén.

A harmadik világban mindenki jobban akar élni, még akkor is, ha ez a környezet pusztítását vonja maga után. De van-e bármiféle erkölcsi jogalapja a Nyugatnak mérsékletre inteni az ott élőket, amikor a környezet mostani állapotáért jobbára ő maga felel?