Az emberi tevékenység nem csak közvetlenül, hanem közvetetten is hatással van az bioszférára. Elsősorban az ipari tevékenység hatására az ember megváltoztatta és megváltoztatja a légkör, a talaj és hidroszféra összetételét is. A változást okozó hatások között a hulladékok kezelése, az ipari tevékenység és melléktermékei valamint a mezőgazdaság a legfontosabbak.

Talajszennyezés

Az ember nem csak a levegőt és vizeket szennyezi, hanem a talajt is. Részben közvetlenül a hulladékokkal, részben pedig közvetve a talajba mosódó anyagokkal. A talajszennyezés különleges jelentősége abban áll, hogy az oda jutott szennyező anyagok a mezőgazdasági termelés révén táplálékunkba is bejuthatnak. A termelődő hulladék kezelésének megoszlását láthatjátok az alábbi diagramon:

A hulladékhasznosításról és arról, miként csökkenthető a hulladék mennyisége olvashatsz a Hulladék Munkaszövetség honlapján.

 

Vízszennyezés

Ismétlésként nézzük is át, miként oszlik meg a víz mennyisége a Földön:

A levegőhöz képest nincsenek jó állapotban a Föld vizei sem. Rombolásuk többféleképpen is megvalósul. A vízbe és a talajba juttatott méreganyagok közül a rovarirtószerek, nehézfémek okoznak problémát, főként mivel ez utóbbiak felhalmozódnak az élőlényekben. Gondot jelentenek a vízbe jutó gyógyszerek is, például az antibiotikumok. Már korábban is volt szó arról, hogy miként gyorsítja fel az eutrofizációt a vízbe jutott foszfát a mosó- és mosogatószerekből. Ebből a szempontból a mosogatógépek különösen nagy szennyezők.
A vizek szennyezése a tengerekben is gondot okoz. Nem csak az olajszállító hajók balesetei okoznak katasztrófát, hanem a mindennapi szemét is. A Csendes-óceánban a Nagy Szemétfolt területén mintegy 100 millió tonna műanyag úszik, a folt kiterjedése tíz-tizenöt Magyarországnyi. A benne található műanyag a napfény hatására aprózódik, de nem bomlik le, ezen a területen a víz hatszor annyi apró műanyagdarabkát tartalmaz, mint amennyi planktont. Kisebb-nagyobb darabokat a halak és a madarak is élelemnek nézik és megeszik.

Hazánk területén a vízbázist a bányászat és a folyószabályozások hatásai fenyegetik a legjobban. Miközben egyre több területet vontak be a mezőgazdasági termelésbe, a talajvízszint folyamatosan csökkent.

8.1. Mit gondolsz most erről a kétszáz évvel ezelőtti tervről?

A kor elvárásainak ismeretében kell a Balaton vízszintjének csökkentésére irányuló kétezer éves törekvést is értékelni. A középkorihoz képest 3,5–4 méterrel alacsonyabb vízszintű tó a XVIII. század végi megítélés szerint még mindig „nagy helyet” foglalt el.

Krieger Sámuel (1746–1781) a Balaton hullámzó vize helyett buja búzatáblákat álmodott az 1770-es évek végén készített tervén (45. ábra). A Sió és a Kapos szabályozási feladatával megbízott mérnök „magánszorgalomból” előterjesztést állított össze a Balaton lecsapolására. A víz leeresztését három ütemben, egy (1,9 m), kettő (3,8 m) majd három öl és két láb (6,3 m) szintcsökkentéssel javasolta. Számításai szerint a 129 738 hold termőterületet lehetett volna 494 301 forint ráfordítással és évi 5424 200 forint becsült haszonnal nyerni.

A Balaton kiszárításai terve Krieger javaslata szerint (Papp-Váry-Hrenkó, 1989. p.108)

A terv Mária Terézia tetszését megnyerte, s 1776. május 2-án további intézkedésre visszaadta a Kancelláriának. A tihanyi gyűlésen az érintett megyék képviselői két hónap múlva szintén elfogadták a tervet. A végrehajtást a Kapos, a Sárvíz és a Sió szabályozási munkálatainak befejezéséig azonban felfüggesztették. A Balaton lecsapolása F. J. Maire mérnök csatornaterveiben, Beszédes József elképzeléseiben is szerepelt. Még szerencse, hogy Széchenyi gróf balatoni gőzhajózási fáradozásaival az ilyen jellegű – mai értelemben vett – lázálmok elmúltak. A termőterület-növelési célú lecsapolás a Velence-tavat sem kímélte. 1791-ben lecsapolására szintén terv született. A XIX. század végén pedig a tó kiszáradása okozott válságos helyzetet.

Légszennyezés

A levegő szennyezését az ipar és a közlekedés okozza, de az erdők felégetése és a hulladékok elégetés is hozzájárul. A légkör szennyezésének két fontos következményét említjük most meg.

Savas esők

Az antropogén hatások miatt növekvő koncentrációjú légszennyező gázok közül, természetes körülmények között a szén-dioxid fordult elő a legnagyobb mennyiségben. A szén-dioxid a légköri vízgőzzel szénsavat képez, ennek köszönhetően a csapadékok természetes körülmények között is enyhén savas kémhatásúak. A problémát az jelenti, hogy egyre több olyan légszennyező gáz kerül a levegőbe, amely a vízgőzzel szintén savat képez.

A kén-dioxid SO₂ például kénessavat képez (H₂SO₃), de később kénsav is keletkezhet belőle. A nitrogén-oxidok is reagálnak a vízgőzzel, de reakciójuk kissé bonyolultabbak a korábbiaknál ezért a reakcióegyenlettől eltekintünk. A végtermékek ez esetben salátromsav (HNO₃), illetve salétromossav (HNO₂).

A tűlevelűek és a zuzmók különösen érzékenyek a kén-oxidokra. Az olyan élőlényeket, amelyek jelenlétükkel vagy hiányukkal a környezet egyes tulajdonságait jelzik bioindikátor fajoknak nevezzük.

A savas eső nemcsak az élővizeket veszélyezteti. Különösen érzékenyek a nyitvatermők (pl.: fenyők), de a köztéri szobrok és az épületek is áldozatául esnek.

Az ózonréteg károsítása

Az oxigénmolekulákból ultraibolya sugárzás hatására ózonmolekulák képződnek. Ez a folyamat természetes körülmények között a légkör felsőbb rétegeiben játszódik le, így a keletkező ózon 15-35 km magasságban alkotja az ózonréteget. Az ember környezetszennyezése következtében a levegőbe került gázok elősegítik az ózon talajközeli rétegekben történő keletkezését is, amely rendkívül veszélyes az élőlényekre, elsősorban a rákos daganatok kialakulását segíti elő.

Az ózonréteg megjelenése nyilván összefüggésbe hozható az őt létrehozó oxigénmolekulák kialakulásával. Amikor 1,5 milliárd éve a légkör oxigénszintje elérte a mai szint 1%-át, az ózonszint mai koncentrációjának 10%-át súrolta.

A Napból jövő sugaraknak csupán egy részét látjuk, ezt látható fénynek nevezzük. A látható fénynél vannak hosszabb és rövidebb tartományú sugarak. Utóbbiakat ibolyántúli vagy ultraviola (röviden: UV) sugárzásnak nevezzük. Az UV-sugaraknak három típusát különböztetjük meg.
UV-A	UV-B	UV-C
- veszélytelen; - a bőrben lévő festéktartalmú sejtek, a pigmentsejtek képződéséhez szükséges;	- veszélyes; - a légkör a 3/4-ét elnyeli; - igen fontos a D-vitamin képzésében; - az ózonréteg vékonyodása miatt mennyisége nő; - elősegíti a bőrdaganatok kialakulását;	- igen veszélyes; - minden élő szervezetre halálos; - a légkör teljes egészében kiszűri;

Az ózonréteg vastagságát Dobson-egységben mérik. 100 Dobson-egységnyi ózonréteg légköri nyomáson 1 mm. A sértetlen ózonpajzs 300-400 Dobson-egység vastagságú.

Az "ózonpajzs" jelentősége

Az ózonréteg nélkülözhetetlen a szárazföldi élet szempontjából, mivel kíszűri a Napból érkező káros sugarakat. Az ibolyántúli sugarak megszűréséhez szükséges erősségű és nagyságú ózonernyő feltehetően 400-500 millió éve alakulhatott ki. A természet egyik csodája, hogy az óceánban megjelenő azon fajok, amelyek készen álltak a szárazföld meghódítására kb. 500 millió éve jelentek meg, vagyis pont akkor, amikor a védelmező ózonpajzs már kialakult.

Az ózonpajzs károsodása

Egyes gázok (úgy nevezett CFC-k), amiket spray-kben, kompresszorokban, hűtőszekrényekben és légkondicionáló berendezésekben használnak a sztratoszférába jutva bontják az ott levő ózont. Ennek hatására a hatvanas évektől egyre jobban kezdett csökkenni az ózonréteg vastagsága. A magas légkör áramlási folyamatai azt eredményezik, hogy ez a vékonyodás elsődlegesen a déli féltekén a sarkok körül jelenik meg.

Az alábbi kép az ózonréteg vastagságának változását mutatja:

Ezzel szemben itt látható, hogy egy bizonyos CFC kibocsátása miként oszlik el a Földön.

A csökkent ózon szint elsődlegesen közegészségügyi problémát jelent, a bőrrákok előfordulását növeli. Ez a grafikon a bőrrák előfordulásának alakulását mutatja az évek során Ausztráliában.

Az első nagy nemzetközi környezetvédelmi összefogás az ózonréteg védelmében született. 1989 január elsején lépett életbe a montreáli szerződés, melyben az országok vállalták, hogy radikálisan csökkentik az ózonfaló gázok kibocsátását. A hajtógázas flakonokat kivonták a forgalomból és hamarosan (többek között a Greenpeace támogatásával) kifejlesztették az olyan hűtőgépet is, amiben nem volt az ózonra veszélyes gáz. Ezek a lépések eredményesek voltak, az ózonréteg vékonyodása megállt, remélhetőleg 2050-re visszaállhat az eredeti állapot.