HIV

A HIV (Human Immundeficiency Virus) valószínűleg a 70-es évek második felében Afrikából került az Egyesült Államokba. Felismerését követően korábbi (főleg az ebola kapcsán Zaire-ban gyűjtött) vizsgálatokat elemezve a 70-es évekbeli, sőt egy 1959-ből származó mintában is megtalálták.

A HIV fertőzés emberi sejtek, testnedvek (vér, ondó, hüvelyváladék) útján terjed sérült bőrön vagy nyálkahártyán keresztül. A vírus a keringésbe, a nyirokszervekbe kerül, majd monocitákat, illetve T-limfocitákat fertőz meg. A fertőzöttség kb. 3-6 hét múlva mutatható ki, míg a HIV okozta AIDS (Acquired Immundeficiency Syndrome) betegség kb. 10 éves lappangás után jelentkezik.

A fertőzés mechanizmusa:

1. A HIV a felületén lévő gp 120 jelű fehérje segítségével kapcsolódik a T-limfocitához.

2. A kapcsolódás során a gp 120 fehérje szerkezete megváltozik (konformációváltozás), amely elősegíti a gp 41 jelű fehérje és a limfocita sejt membránjának egyesülését (fúzióját).

3. A fúziót követően a HIV örökítőanyagát burkoló kapszid réteg leemésztődik, így a vírus örökítőanyaga (RNS) szabaddá válik.

4. Az RNS mellett található reverz-transzkiptáz nevű enzim közreműködésével a HIV RNS-e egyesül a T-limfocita DNS-ével. A bonyolult lépések végén a HIV RNS-ben tárolt örökítőanyag beépül (integrálódik) a T-limfocita DNS-ébe.

5. A T-limfociták aktiválódása után a T-limfociták vírusfehérjéket állítanak elő (szintetizálnak).