A női nemi szervek sejttermelő szerve a petefészek. A páros, mandula nagyságú szerv kéreg- és velőállományra tagolódik, előbbiben petefészkenként 200 ezer különböző fejlődési stádiumban levő tüszők figyelhetők meg. Ezek már a magzati élet 3-4. hónapjában kialakulnak. A peték elvezetését a petevezeték, vagy méhkürt biztosítja. Belső fala csillókban gazdag, a petesejt mozgását ezek biztosítják. A méhet két részre, testre és nyakra osztjuk. Legbelső rétege a méhnyálkahártya. A méhnyakhoz szorosan illeszkedik a hüvely. A hüvely izmos falu cső, alsó része a gáton lévő üregbe nyílik. Nyílását vékony nyálkaredő, a szűzhártya veszi körül. Ez első közösüléskor, kisebb vérzés kíséretében megreped.

A külső női nemiszervet a gáttájék hosszanti hasadéka, a szeméremrés körüli képződmények alkotják. A szeméremrést zsírszövettel párnázott bőrredő, a nagy szeméremajkak határolják, melyek fejlődéstanilag a herezacskónak felelnek meg. Ezeken belül találhatók a kis szeméremajkak, melyek a hüvelybemenetet fogják körbe. A kis szeméremajkak tövénél találhatók a Bartholin-mirigyek, ezek nemi izgalom hatására sok váladékot termelnek, megkönnyítve a közösülést. A szeméremrés elülső részén található a csikló, fejlődéstanilag a hímvesszőnek felel meg. Merevedésre képes.