8. Antarktisz

A név az Északi-sark nevéből (Arktisz) képződött, az ANT- előtaggal, ami "ellentétest" jelent. Hivatalosan az Antarktisz fogalmába azonban a 60 szélességi fokig terjedő tengeri területek is beletartoznak, és igazából az "Antarktika" szó jelenti magát a kontinenst. E felosztás szerint az Antarktika 13 millió négyzetkilométer, az Antarktisz hozzávetőlegesen 50 millió. A legspeciálisabb helyzetben levő kontinens. Magányosan, a többitől több ezer kilométer távolságra helyezkedik el. Állandóan fagyos éghajlata van, az átleghőmérséklet -10 - -60 Celsius fok közt van, mely nem volt mindig így. Nem régen egyik részén még tőzeget is találtak a tudósok, ami arra enged következtetni, hogy 3-4000 évvel ezelőtt itt lényegesen enyhébb klíma uralkodott, dús vegetációval. A Földnek ez a háborítatlan vidéke régebbi időkből is megőrizte az akkori klíma bizonyítékait, pl. pollen darabokat, amik segítségével könnyen rekonstruálható az akkori éghajlat és élővilág. Igen kevés csapadék hull (150-200 mm), máshol ez sivatagok kialakulásához vezetne. A sarkok felett folyamatosan magas nyomású zóna uralkodik, ahonnan erős sarki szelek fújnak kifelé, a Coriolis-erőnek köszönhetően keleties irányba eltérülve.

8.1. Korábbi tanulmányaid átismétlésével kövesd végig az Antartisz vándorlását az egyes földtörténeti korokban! Kiindulásként itt egy link.

A jeges területek formakincséről

A legjobban tanulmányozható jégfelszíneket az Antarktisz, Grönland, a magashegységek jégsapkái és a jégkorszak után, a klímának köszönhetően fennmaradó, jégmezők szolgáltatják. Az Antarktisz területe 12,5 millió km², Grönlandé 1,73 millió km², amely a Földön előforduló gleccserek és jégtakarók együttes területének 96%-át jelenti. Az Antarktisz a világ leghatalmasabb jégtakarója, melynek vastagsága helyenként elérheti a 4,25 km, átlagosan 2,2 km. Ezeknél (a belőlük kiáramló gleccsereket nem számítva) a jég szabad áramlását a domborzat alig befolyásolja. A nagy vastagságú jég még a domborzat nagyobb szintkülönbségeit is eltüntette és csak a peremterületein bukkannak elő merész sziklacsúcsok, az ún. nunatakok.

A Földünk epochában több felszínformáló erővel is megismerkedtél már pl. folyóvíz, szél, csapadék stb. Most a jég felszínformáló tevékenységével ismerkedünk. A felszínformáló erők közül a jégé a legerősebb. Ennek megfelelően igen hosszú azoknak a formáknak a sora, amiknek kialakulása kifejezetten a jéghez köthető.

Gleccserek

A gleccserek olyan területeken alakulnak ki, ahol a felszín alatti rétegek állandóan fagyott állapotban vannak és a csapadék mindig hóformájában esik. Ezek az ún. permafrost területek. Ilyeneket találni a magas hegységek, illetve a sarkvidékek egyes részein. A magas hegységek hóhatára igen eltérő lehet pl. az Alpok hegyrendszerében, a Kárpátokat is hozzászámítva, ez a magasság körülbelül 2750 méter, Norvégia északi részén csak 720 méter, középtáján 1010 méter, déli vidékein már 1870 méter. A Pireneusokban 3000 méter, a Kaukázusban 3300 méter, Kaliforniában 4000 méter, az ecuadori Andokban 4800 méter, a bolíviai Andokban 5600 méter, a Himalájában 5670 méter, a sarkvidékeken pedig a tenger szintjével van egy magasságban. Maga a gleccser fagyott hóból és jégből ún. firnből (jegeshó) épül fel, amely folyamatos mozgásban van. A gelccserek csúszó és simító mozgásának semmi sem tud ellenállni. Mozgásuk fő kiváltója a napsugárzás, amely átmenetileg megolvasztja a jeges hótömeget, ami naplemente után ismét megfagy. Minden gleccser mozgásban van, de mozgásuk sebessége igen eltérő lehet, az alpi glecscserek átlagos haladási sebessége évente 30–150 méter. A képen jól látható a talaj alatti fagyott réteg.

Térkép Földünk permafrost területeiről itt.

A gleccserek lehetnek elsőrendűek és másodrendűek. Előbbi esetben a firn nagy katlanokban, mélyedésekben halmozódik fel, hatalmas gleccser tömegekké alakul, amely leér a hóhatár alá és nemcsak széles, de nagyon hosszú kiterjedésű is. Az elsőrendű gleccserek jege tömött, nagyon szilárd. Az Alpok kb. 2000 gleccserének kb. 10%-a elsőrendű, hosszúságuk a több kilométert is elérheti. A másodrendű gleccserek lapos, meredek lejtőkön alakulnak ki, kisebb kiterjedésűek, jegük lazább szerkezetű.

Ezen az űrfelvételen egy antarktiszi vulkánról, az Erebus-ról lefutó gleccsert láthatsz.	A Russels-gleccser Grönlandon.

A gleccser felületére a szomszédos sziklákról, lejtőkről nagymennyiségű kőzettörmelék kerülhet, amelyek a gleccser mozgásával hosszú sorban hatalmas sáncokká, úgynevezett morénákká, halmozódnak. A kőzettörmelékek lerakodási helyének függvényében beszélhetünk oldalmorénáról (a gleccser hosszával párhuzamosan, annak szélén rakódtak le), vég- vagy homlokmorémáról, amelyek a gleccser végén alakulnak ki, illetve középmorénáról, utóbbi a gleccser közepén, annak hosszával párhuzamosan haladó kőhalmaz.

A jégtakarók egyik jellegzetes pusztulási jelensége a jégborjadzás, amely látványos méretekben jelentkezik napjainkan is. Különösen az Antarktisznál fordulnak elő hatalmas jéghegy-leszakadások, ilyen volt például 2002 tavaszán a Ross-tengernél levált 76 kilométer hosszú, átlagosan 7,4 kilométer széles jéghegy. Sajnálatos módon a globális felmelegedés következtében a gleccserek pusztulása hatalmas méretet öltött.

Ha érdekel egy izlandi gleccser alatti vulkánkitörés krónikája, kattints bátran ide, de ha nyáron is szeretnél síelni egyet, akkor ide kattintva egy osztrák gleccserrel ismerkedhetsz meg.
A gleccserek visszahúzódásának, illetve vastagodásának mértéke 1970 óta(méter/év) itt látható.

Nunatakok

A nunatak az eszkimók nyelvén jégsapkából kibukkanó sziklacsúcsot jelent. Mivel ezen formák kialakulása a jéghez, annak mozgásához és visszahúzódásához kötődik, megtalálhatók az Antarktiszon is. A jég visszahúzódása nem csak a gleccsernyelvek elvégződéseinek hátrálását jelenti, hanem azok vastagságának csökkenését is. A vékonyodással a jég alapjául szolgáló sziklatalapzat legkeményebb részei kis, különálló csúcsokként a jégfelszín fölé kerülhetnek. Ezek általában a gleccserek erős csiszoló, gyaluló, pusztító munkájának leginkább ellenálló kőzetrészek. A jégfelszín fölé került, de a jégnél sötétebb színű kőzetkibukkanás egy nap folyamán környezeténél sokkal jobban felmelegszik, s mivel a felvett hőmennyiséget visszasugározza környezetébe, fokozottan olvasztja az őt körülölelő gleccsernyelvek jegét. A magányos nunatakok látványos sajátossága az őket körülvevő szakadékgyűrű, amely a jég és a sziklafal között tátong. Ez a felmelegedő szikla anyagának olvasztó hatására alakul ki, s egy ilyen hasadékba akár egy 10 emeletes ház is beleférne.

permafrost, firn, gleccser, moréna, nunatak, jégborjadzás