Kína
Kína két részre északi és déli részre tagolódik. Utóbbi mind gazdaságilag, mind kultúrálisan fejlettebb. Sőt. A déli országrész több természeti szépséget, történelmi emléket kínál. A kettősség a lakosságon is érződik, a déliek sokkal optimistábbak, vidámabbak, nagy igyekezettel próbálnak nyitni Nyugat felé. Északon a visszafogottság, sőt zárkózottság jellemző.
Társadalom
Kína 1949 óta kommunista ország,ráadásul a Szovjetuniótól elvállva, már az 50-es évektől önálló utat járt. Kétségkívül a 70-es évektől fokozatosan teret hódítanak a reformok, de a lakosság továbbra is a kommunista uralom irányítása alatt áll. A dolgozók napi 12-14 órát is robotolnak, igen szerény körülmények közt élnek, a párt mindent megszab, mindenkit rettegésben tart.
Oktatás és kultúra
Kínában elvileg tankötelezettség van, amit a korábbi 6 évről, 9 évre emeltek, ennek ellenére a vidéki gyerekek 20%-a nem kerül oktatási intézménybe. Az oktatók rosszul fizetettek, sokuk igen felkészületlen.
Az ország egyetemein 2-3 millió diák tanul, ez arányaiban lényegesen kevesebb, mint az európai országokban. Kevés a tanár, a diák, az oktatási intézmény. Ezt a trendet erősíti az alacsony színvonalú képzés. A kínai egyetemek afféle bifláztató iskolák. A hallgatók leírják az előadásokat, szó szerint bemagolják a tananyagot, mert ez kell a vizsgához. Nem csoda, hogy egyre több tanulni vágyó kínai igyekszik külföldi ösztöndíjat szerezni.
A felnőtoktatásnak köszönhetően az analfabetizmust sikerült 30% alá csökkenteni.
Amíg az európaiakat lenyűgözik Kína kultúrális értékei, addig a kínaiak egyfajta érdektelenséget, már-már provokáló részvétlenséget tanusítanak. Bizonyosan a kultúrális kötődés hiánya magyarázza, hogy az úgynevezett haladás nevében, valósággal megsemmisítik a régi Kínát. A kínai kultúra felszámolása az ópiumháborúkat követően kezdőtött, amikor a bevonuló brit és francia csapatok számtalan kultúrtötrténeti értéket rombolnak le, többek közt Kína egyik legnagyobb művészeti értékét, a Nyári Palotát.
Ipar és gazdaság
Mandzsúria Kína három északi tartományát foglalja magába. Barátságtalan vidék, télen nem ritka a mínusz 40 Celsius-fok. Ásványkincsei miatt azonban a kínai ipar egyik legfontosabb területe. Gazdag széntelepei és jelentős érckészletei vannak, bányásznak cinket, aranyat és bauxitot is. A japánok és az oroszok 1916-tól hatalmas nehézipart építettek ki. Óriási kohóművek, vegyi üzemek, olajfeldolgozók, jármű- és gépgyár koncentrálódik Mandzsúriában.
A kínai császárság sokáig ellenállt a gazdaságilag terjeszkedő európai országok hódításának. A XVI. században a britek már nagy mennyiségű teát, selymet és porcelánt vittek ki az országból, amiért kemény ezüstpénzzel kellett fizetniük. A pénzt hamarosan felváltotta az ópium, amely a Kelet-indiai Társaság közvetítésével jutott az országba. A kínai kormányzat hamar betiltotta az ópiumkereskedelmet, de nem hozta meg a várt eredményt. Amikor a császári seregek erőszakkal léptek fel a brit kereskedők ellen, a britek ellencsapást mértek, 1841-ben megtámadták Kínát. A háború Kína szempontjából rendkívül rossz feltételekkel zárult, újabb területeket kellett megnyitnia a brit kereskedők előtt. Ennél is rosszabb feltételekkel született meg a második ópiumháborút lezáró béke (1858).
A 20. században Kína gazdasága rohamos léptekkel fejlődött, különös gazdasági övezetek alakulnak ki. Ez egy érdekes kettőséghez vezet, a szocialista állam gazdasági övezetei kapitalista módon fejlődnek. Rengeteg külföldi beruházó érkezik, akik jelentős része nem is exportra termel, hanem a kínai piacra. Rohamosan fejlődnek a magánkisüzemek is: szabóságok, cipészek, taxisok, textilkereskedők. A fejlődés nem csupán a lakosság ellátását javította, hanem az életszínvonalat is növelte. Nem véletlen, hogy Kínát a világgazdaság ébredő óriásának tartják.
A fejlődő kínai ipar sajnos mit sem törődik a környezetével. Kína a legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó ország, de a gázokon kívül is jelentős mennyiségű vegyszert juttat a folyókba és a talajba. Több mint 25 millió kínai munkás érintkezik közvetlenül életveszélyes, mérgező anyagokkal. A súlyos ívóvízhiányt tovább nehezíti, hogy a szennyvíznek csupán 10%-át kezelik, a többi ellenőrízetlenül jut a felszíni vizekbe, becslések szerint 700 millió ember fogyaszt emberi és állati szennyel fertőzött "ivóvizet". Forrás: National Geographic 2004. március.
Népesség Népsűrűség Szén-dioxid kibocsátás/fő/év Energiafelhasználás/fő/év (kőolaj egyenérték) Dohányzók aránya Húsfogyasztás/fő/év Papírfelhasználás/fő/év Lakószobák száma/fő Vízfogyasztás/fő/év Tévékészülékek száma/ezer fő Gépjárművek száma/ezer fő Forrás: National Geographic 2004. március.
Kínában 1984-ben vehette át a boldog tulajdonos az első magánautót, addig a kínaiak töbssége a kerékpárt használta közlekedési eszközéül. Az elmúlt 20 év leforgása alatt csak Pekingben 1,2 millió magánautó talált gazdára és az autótulajdonosok száma a vidéki városokban is rohamosan nő, annak ellenére, hogy a települések közel egyharmadát még mindig nem lehet autóval megközelíteni.
Mezőgazdaság
A mezőgazdaság az ország területének csupán 10%-át hasznosítja és napjainkban is elsősorban a kézi erőre alapoz, a technika csak lassan nyer teret. Ne felejtsük el azonban, hogy Kína ma is parasztország, az egymilliárdot meghaladó lakosság 80%-a vidéken él. A parasztok igen eltérő feltételek közt gazdálkodnak, a megművelt területek közel felét öntözik. Termesztett növények: rizs, búza, kukorica, gyapot, juta, kender, cukorrépa, tea, dohány, gyümölcsök, zöldségfélék. Az állattenyésztés terén főleg sertés- és baromfitartás jelentős. Kép: A kínai rizstermesztés központja ősidőktől délen van. Itt kedvező az éghajlat, évente háromszor is arathatnak.
Főváros: Peking (11 millió lakos); lakosság: 1,4 milliárd fő; népsűrűség: 115 fő/km2; lakosság: 93% han-kínai, további népcsoportok 1% alatt: csuang, huaj, ujgur, aji, tibeti, miao, mongre, mandzsu; nyelv: kínai. Terület: 9.560.980 km2; államforma: szocialista köztársaság. Pénznem: renminbi jüan; vallás: a kommunista párt elméletileg vallásszabadságot hírdet, de mindent megtesznek, hogy csökkentsék a különböző vallások befolyását. A vallási megoszlásra pontos adatok nincsenek, feltehetően a buddhisták száma a legmagasabb. Emellett: konfucianista, taoista, keresztény, iszlám.
Tibet
Kína a 18. század eleje óta ellenőrzése alatt tartja Tibetet, ahol egy mélyen gyökerező vallási meggyőződésre épülő, érintetlen társadalmi rendszerbe ütköztek. 1911-ben a császárság bukásával Tibet visszanyerte függetlenségét, de 1950-ben a kommunisták ismét megszállták. A dalai lámának, az ország szellemi vezetőjének 1959-ben Indiába kellett menekülnie.
A soknemzetiségű kínai államban bizonyára a tibeti nomádok élnek a legszélsőségesebben feltételek között. A közel 5 millió tibetinek mintegy kétharmada a 4-5000 ezer méter magasságban fekvő kopár fennsíkon él nomád gazdálkodást folytatva. A sátrakban élő népcsoport életének alapja a jak, a hosszú szőrű, hegyvidéki szarvasmarha különleges fajtája. Tej, hús és tüzelőanyagforrás. Alapvető élelmezési cikkük az árpa.
http://kina.lap.hu http://tibet.lap.hu
