A Kárpát-medence északi területei

Északkelet-Magyarország

Tagolódása

1. Északnyugati-Kárpátok - a Kárpátok legszélesebb, észak-déli kiterjedésében kb. 250-300 km hosszúságú hegyvonulat. Az alábbiakban csak néhány részét említjük meg.

1.1. Kis-Kárpátok; 1.2. Fehér-Kárpátok; 1.3. Kis-Fátra; 1.4. Nagy-Fátra

1.5. Magas-Tátra - a Kárpátok legmagasabb hegysége (Gerlachfalvi-csúcs 2655 m), amely gránitból épül fel. Keskeny gerincű hegyei, tavakkal, tengerszemekkel telehintett, U keresztmetszetű völgyei a negyedidőszaki eljegesedés emlékét őrzik.

1.6. Alacsony-Tátra - a Magas-Tátrához hasonlóan gránitból épül fel, de mintegy 500 méterrel alacsonyabb. A jégkorszak idején az állandó hóhatár alatt maradt, így eljegesedés nem alakult ki.

1.7. Nyugati-Beszkidek; 1.8. Keleti-Beszkidek - változatos domborzatú flisvonulatokból épülnek fel, legnagyobb részüket erdők borítják.

1.9. Szlovák-érchegység (Gömör-Szepesi érchegység) -

2. Északi-középhegység - elsősorban harmadidőszaki vulkáni kőzetek (andezit, andezittufa, riolit, riolittufa stb.) építik fel. A vulkáni tevékenység mellett azonban üledékes lerakódásokat is találhatunk.

2.1. Visegrádi-hegység - 700 m magas, a Kárpátok vulkáni vonulatának kezdőtagja. Kitörési központjai kb. 20-18 millió évvel ezelőtt működtek. A vulkáni vonulattól a Duna teraszos áttörése szakította el.

2.2. Börzsöny - (Csóványos 938 m) szintén vulkáni eredetű hegység, jelentős része napjainkban is erdősült

2.3. Cserhát - rendkívül változatos domborzatú és kőzetfelépítésű területeket foglal magába. Középidei üledékből álló területet (Vác, Naszály) ép úgy találni, mint andezites régiókat (Keleti-Cserhát), de találkozhatunk harmadidőszaki dombvidékekkel is (Északi-Cserhát). A Cserháthoz soroljuk az Alföldbe benyúló Gödöllői-dombvidéket is.

2.4. Mátra - (Kékes-tető 1014 m) a Zagyva és a Tarna völgye között fekvő hegység mintegy 16-14 millió éve működő vulkán maradványa. Hazánk legmtnához hasonló méretű tűzhányóóriásként rekonstruálják a kutatók.

2.5. Bükk - (Istállós-kő 958 m) hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegysége. Az Északi-középhegység legtöbb tagjától eltérően középidei, elsősorban triász mészkőből áll, amely jól karsztosodik. A karsztformák főleg 700-800 m magas, 20 km hosszú, 6-7 km széles Bükk-fennsíkon tanulmányozhatók (víznyelők, töbrök, barlangok, karsztforrások). A hegység barlangjaiban számos ősemberi leletre bukkantak (pl. Szeleta-barlang).

2.6. Aggteleki-karszt - triász mészkőből álló terület. Itt találjuk hazánk leghosszabb barlangját a Baradla-barlangot, amely 22 km hosszú, a határon tól, Szlovákiában is folytatódik. Az Aggteleki-karszt folytatása a Rudabányai-hegység (ma Szlovákia).

2.7. Zempléni-hegység - (Nagy-Milic 894 m) az Eperjes-Tokaji-hegylánc déli része. A vulkanikus vidék kőzetei (andezit, riolit, riolittufa) 13-11 millió évesek.

Ásványkincsek - bányászat

Az Északnyugati-Kárpátok és az Északi-középhegység számos hegységéhez hidrotermális ércesedés csatlakozik, amelynek köszönhetően a középkorban számtalan arany- és ezüstbánya működött. A királyi Magyarország gazdaságát évszázadokon át meghatározó európai hírességű "ezüstbányászat" a leggazdagabb ezüstérc telepeket a Gömör-Szepesi Érchegységben, Selmecbánya központtal művelte. Az itteni telepeket már a honfoglalást megelőzően is bányászták. További bányák működtek: Körmöcbánya (Körmöci-hegység Szlo.), Telkibánya (Zemplén), Recsk, Gyöngyösoroszi (Mátra) és a Börzsöny egyes területei. A mélységi magmás kőzetekről itt tanultál.

Szintén a középkorhoz fűződik a hazai vasipar megalakulása, az akkori Magyarország egyetlen vasércbányája a Rudabányai-hegységben működött, a XVIII. században azonban több vashuta, vashámor került kialakításra a Bükk-hegységben. Az egykori ipari létesítmények helyét a tavak, települések neve is őrzi (pl. Hámori-tó, Répáshuta, Ómassa).

Az ólom- és cinkércek bányászata a magyar ércbányászatban általában másodlagos jelentőségű volt (kivéve az aranyban-ezüstben dúsakat) míg a rézércek a 16-17. században európai hírrel és meghatározó gazdasági jelentőséggel bírtak. A magas szakmai szintű magyar bányászat és a német vállalkozói tőke egymásra találása (Thurzó-Fugger vállalkozás) európai jelentőségű "rézbányászatot" eredményezett. A vállalkozók a Gömör-Szepesi Érchegység és Zólyom Vármegye "rézbányáit" (Besztercebánya, Szomolnok, Úrvölgy) művelték sikeresen. A rézérc mintaanyag ugyancsak a kárpáti érces övhöz tartozó Mátra hegység (Gyöngyösoroszi, Recsk) és a rudabányai hegység (Rudabánya) érctelepeiből származik. Az itteni ércesedésnek a Kárpát-medence egésze viszonylatában nagyon szerény jelentősége volt. A réz is előfordul a lelőhelyeken termés-rézként, de tömeges bányászatát szulfid ásványai (kalkopirit, enargit, luzonit) biztosítják.

Fosszilis energiaforrások a Beszkidek északi előterében (kőolaj és földgáz), valamint a Mátrában találhatók említésre méltó mennyiségben. .

Napjainkban jelentős mennyiségű andezitet bányásznak a Börzsönyben, míg nemérces ásványkincsből a Zemplénben bányásszáka legtöbbet (perlit, kaolin, zeolit).

A Kárpát-medence ásványkincsiről, bányászatukról sok hasznos információt tudhatsz meg a Központi Bányászati Múzeum honlapjáról.

1. Jelöljétek az alábbi periódusos rendszerben a fent említett elemket!

 

 

Ipar

Két főbb ipari körzetet említünk meg a 1. Nógrádi-medence-Mátra-vidék, valamint a 2. Borsodi körzete. Előbbi helyre a szénbányászat a hőigényes ágazatokat vonzotta, mint üvegipar és acélipar, de megjelent a gépipar is. Központjai: Salgótarján, Gyöngyös, Visonta. Utóbbi település közelében működik hazánk legnagyobb külszíni fejtésű lignitbányája. Az Alfölddel érintkező vonalon alakult ki a cukor- és konzervipar (Hatvan). A Borsodi körzetben vezető helyen az elektromosenergia-termelés, a vas- és acégyártás, az építőanyag-ipar (cement, üveg) és a vegyipar áll. Központjai: Miskolc, Ózd, Kazincbarcika, Tiszaújváros. A szénbányászat és a kohászat az elmúlt évtizedben jelentősen visszaesett.

2. Nézzetek utána milyen termékeket gyártanak az alábbi vegyipari központokban! Kazincbarcika, Tiszaújváros, Sajóbábony.

 

A kohászat feladata az ipar, az építőipar és a gazdaság többi ágának ellátása fémekkel és öntvényekkel. Termékeinek legnagyobb felhasználója a gépipar. A vas- és acélgyártás nagy anyag- és energiaigényű ágazat. A vasérc és az ötvözőanyag szükséglet teljes egészét importból fedezzük, elsősorban Ukrajna, India a fő beszállítók. A vasgyártáshoz szükséges koksz egy része a mecseki szénből a dunaújvárosi kokszműben készül, más része importból (Lengyelország, Németország, Csehország) származik. Az acélgyártáshoz szükséges hulladékvas hazai forrásokból fedezhető, akár csak a szükséges mészkő.

A vas történetéről és előállításáról itt tanultál.

Az alumíniumgyártásról már korábban tanultál, ismereteidet itt átismételheted. A gyártáshoz szükséges bauxit a földtörténeti középkor kréta időszakában keletkezett a Bakony és a Vértes hegységben (ld. Nyugat-Magyarország), kitermelés azonban napjainkban már veszteséges. Az alábbiakban az alumíniumgyártás három lépését ismételjük át a táblázat segítségével:

Mezőgazdaság

Hazánk és a Kárpát-medence északi területein elsősorban erdőgazdálkodás folyik.

Az erdőgazdálkodás szempontjából megkülönböztetünk őshonos és telepített fafajokat, melyek elterjedése sok környezeti tényezőtől függ, itt elsősorban a tengerszint feletti magasság alapján teszünk különbséget. Hazánk jelenlegi területének 19%-át borítják erdők, közülük az Északi-középhegység a legnagyobb kiterjedésű erdőgazdasági táj (térkép).

A síkvidéki területek, elsősorban folyóink mellett terjedtek el a ligeterdők, uralkodó fafajaik a fehér és törékeny fűz, valamint a fekete nyár. (Vizek, vízpartok növényeiről itt tanultál)
Középhegységeink lábainál, főként déli kitettségű hegyoldalakon találkozunk a bokorerdőkkel, melyek jellemző fái a molyhos tölgy és a virágos kőris.
250-450 méter magasságban találjuk hazánk legelterjedtebb erdőtársulását a cseres-tölgyeseket. Az itteni kocsánytalan és csertölgy állománynak köszönhetően a hazai erdők leggyakoribb fajai a tölgyek.
450 m fölött alakultak ki a gyertyános-tölgyesek, amelyekben a kocsánytalan tölgyön kívül jellemző a gyertyán, amely a legkisebb állományban fordul elő az őshonos középhegységi fafajaink között.
A bükkösök elterjedése széles határok közt mozog, hűvösebb hegyoldalakon, szurdokokban akár 300 méterig is leereszkedik, leggyakrabban 600-700 m tengerszint feletti magasság a felső elterjedése (hazánkban), de ennél jóval magasabban is előfordulhatnak (900-1300 m, pl. a Magas-Tátrában 1250 m a felső elterjedési határ).
A hazai fenyvesek jelentős része telepített, természetes állományuk csak a Köszegi-hegységben és foltokban az alpokaljai területeken található. A Kárpátokban azonban az uralkodó erdőalkotók. Az emberi beavatkozásoknak köszönhetően a fenyvesek a legtöbb helyen egyetlen fajból állnak, ún. monokultúrás erdők. A lucfenyő-övezet pl. 800 és 1600 m között terül el, a luc nem ritkán jegenyefenyővel keveredik. E fölött kb. 1800-1900 m magasságig terül el a törpefenyők övezete, amelyet az alhavasi és alpesi övezet vált fel.

A hazai társulásokról itt olvashatsz bővebben.

 

Az Északi-Kárpátok és az Északi-középhegység fő gazdasági értéke a múltban - és talán még ma is - a fa volt. A kitermelt fát sok helyen kalandos körülmények közt, tutajokká összeácsolva úsztatták le a közeli folyók mellékvizein, majd magán a folyón.

 

 

 

 

 

Idegenforgalom

Az Északi-középhegység közkedvelt célpontja a kirándulni vágyóknak, ma már a szálláshelyek igen széles választéka közül lehet választani, a kulcsosháztól a luxus szállódáig. A Dunakanyar Magyarország természeti-történeti látnivalókban egyik leggazdagabb tája. Legnagyobb idegenforgalmat a Visegrádi-hegység, Börzsöny, Mátra és a Bükk bonyolítja, ebben a téli sportolási lehetőségeknek is jelentős szerepe van. A téli sportok szerelmeseinek paradicsoma Nagy-Hideg-hegy (Börzsöny), Gyalyatető és Mátraháza üdülőtelepek (Mátra). A Bükk legnagyobb része nemzeti park, akár csak az Aggteleki-karszt területe, amely elsősorban a barlanglátogatókat vonzza.

Északi határainkon túl a magyar turistákat elsősorban az Alacsony- és a Magas-Tátra vonzza. A legrégibb turistatörténeleme a Magas-Tátrának van. 1839-ben Ótátrafüreden (Stary Smokovec) megépült fürdő, amelynek kezdeményezője Dr. Szontagh Moklós orvos, a magaslati gyógykezelés nesztora volt, aki a légúti betegségek gyógykezelése terén gazdag tapasztalatokat szerzett híres svájci szanatóriumokban. A Tátra fejlődése az 1871. december 8-án Poprádra beguruló vonattal nagy lendületet vett, a következő évben már települések létesültek pl. a Csorba-tó (Strbské Pleso) partján 1872; Új Tátrafüred (Novy Smokovec 1875); Közép-Tátrafüred (Dolny Smokovec 1881), Tátra Lomnic (Tatranská Lomnica 1892) stb. (a felsorolásból több települést kihagytunk!). 1911-re kiépült a tátrai villamosvasút (elektricska)

A Tátra turisztika fellendüléséért igen sokat tett az 1873-ban Ótátrafüreden megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület. Az általuk épített menedék- és turistaházak többsége még ma is működik, az egyesület által jelölt turistautak mind a mai napig megőriztk nyomvonalukat.
A MKE történetéről itt olvashatsz, honlapjuk itt található.
További hasznos link a az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Termbúvárok tátrai képeit itt (2002) és itt (2000) találod.
Magas-Tátra turistatérképe itt.

Tátrai legek:

Csúcsok	Vízesések	Tavak
Gerlachfalvi-csúcs 2655 m	Nefcer 80 m	Nagy-Hincó-tó 20,08 ha
Gerlachfalvi-torony 2642 m	Szmrecsini 30 m	Csorba-tó 19,76 ha
Lomnici-csúcs 2632 m	Fátyol 25 m	Alsó-Szmrecsini-tó 12 ha
Jég-völgyi-csúcs 2627 m	Felső-Tarpataki 22 m	Felső-Békás-tó 9,56 ha

3. Keressétek meg az Aggteleki Nemzeti Park honlapját és nézzétek meg milyen barlangtúrákra van lehetőség!

4. A Tátrai Nemzeti Park (TANAP) honlapjának segítségével állítsátok össze egy 5 napos tátrai kirándulás programját és költségvetését!

5. Nevezzetek meg néhány idegenforgalmilag jelentős települést a régióból és írjatok melléjük néhány látványosságot!

Település	Látványosság	Település	Látványosság