Afrika természetföldrajza

"Itt fényesebb a napfény, mint nálunk, csillogóbbak a csillagok, sötétebbek a viharfelhők, borzalmasabbak az égiháborúk, bódítóbbak a szagok, határozottabbak az ellentétek. De még a tüske is szúrósabb, a fa is keményebb, az ember is kitartóbb, a vadállat is szívósabb. Egyszóval itt energikusabban lüktet az élet pulzusa. És ez az, ami olyan komollyá teszi Afrikát, ez az, ami ide vonz, ami visszavonz mindenkit, aki egyszer belékóstolt..."
Széchenyi Zsigmond: Csui!... Afrikai vadásznapló 1928-29.

A Föld második legnagyobb szárazföldje, szigeteivel együtt 30.441.000 km², nagyságával, és egyben a második legnagyobb átlagmagasságú is (Ázsia 950 m, Afrika 750 m). Sok fontos szállal kapcsolódik Ázsiához, amivel az 1969-es Szuezi-csatorna megnyitással 120 km hosszban össze is függött. A két szárazulat a Vörös-tenger árkának beszakadása után a harmadidőszakban vált el egymástól. Az Európához legközelebb eső pontja a 14 km széles Gibraltári -szorosnál található. Területének mindössze 2 %-a esik szigetekre, amelyek közül a legnagyobb Madagaszkár.

Afrika felosztása

Természetföldrajzilag az angolai Benguela várostól az eritreai Masszava kikötőig húzható képzeletbeli vonallal két részre osztható a kontinens. A vonaltól északnyugatra fekszik a nagyobb kiterjedésű, 450 m átlagmagasságú ún. Alacsony-Afrika, a vonaltól délkeletre pedig a kisebb területű, túlnyomórészt 1000 m fölé emelkedő ún. Magas-Afrika található. Nincs még egy kontinens, amelyen ilyen kis százalékarányban lennének 200 m tengerszintfeletti magasságnál alacsonyabb területek, ami főleg a nagy kiterjedésű, 1000 m körüli magasságban elhelyezkedő, hosszú ideig tartó erózióval kialakított, majd kiemelt fennsíkok gyakori előfordulásával magyarázható.

Atlasz-hegység: szerkezete és éghajlata alapján egyaránt idegen elem Afrika területén. Az Eurázsiai-hegységrendszer egyetlen tagja Afrikában, északi lábánál, a Földközi-tenger partvidékén mediterrán éghajlat uralkodik. Két egymással és a tengerparttal is párhuzamos vonulatból áll: az északi Parti-Atlasz főként fiatalabb, míg a déli Szaharai-Atlasz idősebb. A két vonulat között a jórészt lefolyástalan, sós mocsarakkal és tavakkal tagolt Sott-fennsík húzódik. Egy kép, amiről nem gondolnánk elsőre, hogy Afrikában, méghozzá a Magas-Atlaszban készült.

Ide kattintva az Atlasz-hegységről olvashatsz egy cikket.

Szahara: a Ráktérítő mentén elhelyezkedő Szahara Földünk legnagyobb területű sivataga (9 millió négyzetkilométer). A felszínen lévő kőzetek minősége szerint megkülönböztetünk szikla- (hammada), kavics- (szerír), homok- (erg) és agyag- (takir) sivatagokat.

Mivel igen nagy terület tartozott sokáig francia fennhatóság alá, így a francia földrajzi irodalom gazdag a Szaharát ismertető fejezetekben. Ha tudsz franciául, itt jó összefoglalást találsz a sivatag formakincséről, kialakulásukról.

Szudán: a Szaharától délre húzódó terület átmenet a sivatag és az esőerdő között. Az africidákat sok helyen közép és újidei üledékek borítják, melyeknek mélyedéseiben medencék találhatók: a Felső-Nílus, a Csád-tó és a Niger medencéje.

Guineai-partvidék: az ősi kristályos kőzetekből felépülő, kelet-nyugati irányú Észak-Guineai és az észak-déli irányú Dél-Guineai küszöböktől a tengerpart felé fokozatosan lejtő, tengeri és folyóvízi üledékekkel borított terület. A Guineai-öböl zugában harmadidőszaki vulkánosság eredményeként keletkezett a Kamerun tűzhányó és néhány sziget.

Északkelet-Afrika: a Szomáli-félsziget száraz, sivatagos, félsivatagos terület. Az Etióp-magasföld kristályos alapzatán a középidei tengeri üledékekre a harmadidőszakban óriási területen bazaltláva ömlött. A több ezer méter vastag rétegsorba a mély és meredek falú folyóvölgyek helyenként a kristályos alapzatig bevágódtak. Területén szabályosan fejlett függőleges övezetesség alakult ki.

Kelet-Afrika: a Szír-arab-ároktól a Vörös-tengeren keresztül Kelet-Afrikán át húzódik az a hatalmas, 6000 km hosszú árokrendszer, amelynek kialakulása az eocénben kezdődött, de jelentős eltávolodás azóta sem történt. A Kelet-afrikai árok falai mindössze 20-100 km távolságra vannak egymástól, a tektonikus mélyedésekben hosszú keskeny tavak találhatók (pl: Mobutu, Kivu, Tanganyika, Nyasza, melyek közül a Tanganyika a Földön a 2. legmélyebb - 1435 m). A területen hatalmas tűzhányók sorozata alakult ki (Kilimandzsáró, Kenya, Teleki-vulkán, Elgon, Ngorongoro, Virunga). Kép: a Kilimanjaro térképe, benne piros zászló jelzi a Kibót.

Dél-Afrika: a keskeny parti síkságokból kiemelkedő, kristályos kőzetekből álló magasföldek a száraz, lefolyástalan Kalahári-medencét ölelik körül. Afrika déli csücskében a variszkuszi eredetű Fok-hegység két fő vonulatból áll (Lange- és Zwarte-hegység), közöttük medencék húzódnak (pl: Karru-medence).

Madagaszkár: hivatalosan a Madagaszkári Köztársaság egy szigetország a Csendes-óceánban, Afrika délkeleti partjainál. A fő sziget a negyedik legnagyobb a világon, és a világ állat és növényvilágának 5%-a él a szigeten (több mint 80%-a őshonos). Madagaszkár a Föld egyik legfejletlenebb és legszegényebb állama.

Afrika éghajlata

A kontinens területének 95%-a a trópusi, a többi a mérsékelt övezetben fekszik, csaknem közepén húzódik az Egyenlítő. Ebből következik, hogy a Föld legforróbb kontinense. A térítők közötti állandóan magas napállás a passzát szélrendszert, illetve az Egyenlítőtől északra és délre nagyjából szimmetrikusan elhelyezkedő éghajlati övek kialakulását eredményezi.

Emlékezz vissza mit tanultál a nagy földi légkörzésről! Oktatóanyag itt.

A hőmérsékleti egyenlítő környékén erős és állandó jellegű felszálló légmozgás jön létre, amely rendszeres, nagy mennyiségű esővel jár. A felszálló levegő aztán a térítők mentén száll le, majd a felszínen az Egyenlítő felé áramlik, így kialakítva a passzát szeleket, illetve a trópusi cellát (Hadley-Zelle). Így a passzát szelek mindig az egyenlítő felé fújnak.

1.1. Keresd meg az Atlaszod, illetve a korábbi oktatóanyag segítségével, hogy milyen éghajlati területek fordulnak elő Afrikában! Erről itt tanultál.
1.2. A Földrajzi Atlasz segítségével tanulmányozd az afrikai éghajlattípusokat, a januári és júliusi középhőmérséklet eloszlásokat, valamint a csapadékmennyiség alakulását.
1.3. A Földrajzi Atlasz középhőmérséklet, csapadékeloszlás és egyéb térképei segítségével párosítsd az alábbi klímadiagramokat a megfelelő város nevével! A feladat nyomtatható verzióban itt.

További klímadiagramok itt.

Afrika vízrajza

Afrika vízrajzi hálózata hiányos. A domborzat (medencékre osztottság) és a nagy kiterjedésű sivatagok miatt a földrész fele lefolyástalan vagy sivatagos. A nagy folyók, úgy mint a Nílus, a Kongó vagy a Zambézi, mind az egyenlítői területen erednek, és folyásukat a tengerig vízesések szakítják meg. A nagy vízhozamú folyók vagy átvágják magukat a szárazabb vidékeken, vagy elvesznek valamelyik belső medencében. A kontinens leghosszabb folyója a Nílus (6671 km). A kontinens területének kb. 1/3-a lefolyástalan, és az összes szárazföldi terület vízkészletének 40 %-a ezen a kontinensen található, ma még jórészt kihasználatlanul. A földtani szerkezet és felépítés következtében az Afrikát körülvevő tengerek és óceánok egyenlőtlen szárazföldi vízgyűjtővel rendelkeznek. Afrika domborzatának medencés-küszöbös jellegzetessége miatt nagy folyói a peremküszöbök belső lejtőin erednek, összegyűjtik a medencék vizeit, majd a küszöböt áttörve érik el a tengereket. A felszíni kőzetek gyors elmállása miatt nincsenek a folyók útjában durva hordalékok, ami következtében a folyamok medrüket lassan alakítják, és esésgörbéjük szabálytalan. Az afrikai folyókat ezért sok zuhatag és sellő jellemzi (Nílus kataraktái, Livingstone- és Boyoma-vízesések, Viktória-vízesés).

A folyókhoz hasonlóan a tavak területi elhelyezkedése is egyenetlen. A legtöbb állóvíz Kelet-Afrikában található, közülük legnagyobb a Viktória-tó (68.980 km2), míg a Föld második legmélyebb tava a Tanganyika-tó (1435 m).

1.3. Keresd meg a Földrajzi Atlaszban a következő folyókat és tavakat: Szenegál, Niger, Nílus, Kongó, Stanley-vízesés, Livingstone-vízesés, Zambézi, Viktória-vízesés, Orange, Limpopo, Nasszer-tó, Csád-tó, Turkána-tó, Stefánia-tó, Tanganyika-tó, Nyassza-tó.

Afrika állat- és növényvilága

Afrika növény- és állatvilága szoros kapcsolatot mutat az éghajlattal. A kontinensen keresztül kelet-nyugati irányban széles éghajlati, növényzeti és talajövek húzódnak, amelyekhez az állatvilág jellegzetes társulásai kapcsolódnak. A keleti magasföldek területén azonban a domborzatnak megfelelően függőleges övezetesség alakult ki. Afrikában a természetes növénytakaró a következő zónákat alkotja:

Trópusi őserdő: a növényzet nagyon sűrű, az erdő szinte járhatatlan, az őserdő örökzöld. Egymás felett hat-hét szintben helyezkednek el a különböző igényű fajok (több lombkoronaszint, liánok, epiftonok szintje, cserje-, gyep- és mohaszint). Állatvilága gazdag: emberszabású majmok (csimpánz, gorilla), papagájok, kígyók, gyíkok, hangyák, termeszek, párduc, vizekben a krokodil.

Lombhullató trópusi erdők: jellemzők a zárt fás vegetációk. Növény- és állatvilága számos területen közös a szavannák élővilágával.

Szavanna: ligetes, füves vegetációk. Jellemzőek az akáciafajok és a majomkenyérfák. Létezik erdős, fás és füves szavanna is, a csapadék mennyiségétől függően. Állatvilága elsősorban emlősökben gazdag: antilopok, zsiráf, oroszlán, leopárd, sakál, hiéna, zebra, gnú, kafferbivaly, elefánt, orrszarvú, krokodil, víziló, strucc, flamingó, íbisz, keselyű.

Sivatagok: kopár, foltokban gyér növényzet, csak az oázisokban dús a vegetáció (datolyapálma). A szárazsághoz alkalmazkodott állatfajok találhatók meg, melyek főleg földalatti üregekben élnek (rágcsálók, sivatagi róka, kígyók, gyíkok).

Mediterrán területek: babérlombú és keménylombú örökzöld növényzet. Az állatvilágban főleg dél-európai fajok a jellemzők.

A növényzet a nedvesség csökkenésével arányosan ritkul. A tropikus övezetben csak a folyók menti sávokban található sűrű erdő. Távolabb ritkás erdő, majd fás szavanna, végül sztyepp a jellemző. A sivatag jellegzetessége a növényzet csaknem teljes hiánya, a kevés vízlelőhely (oázis), és az időszakos folyómedrek (vádik) környékének kivételével. A kontinens északi (Maghreb) és déli (Fokföld) szegélye mediterrán éghajlatú. (Forrás: Cograf Lexikon Afrika)

1. Afrika természetföldrajza