2. Európa és Észak-Amerika kialakulása

Kissé furának tűnhet, hogy vajon Európa és Észak-Amerika miért kerül egyazon epochába. A kérdésre a válasz a kontinensvándorlásban keresendő, ugyanis Európa és Észak-Amerika közelebbi "rokonságban" van egymással, mint Észak-, Közép- és Dél-Amerika. Ma mindkét kontinenst szuperkontinensnek tartják, mivel több kontinens összeforrásával alakultak ki. Így jött létre az Eurázsiai és az Amerika szuperkontinens.
2.1. Nézd át mit tanultál a korábbi epochákban az alábbi témákról!
Lemeztektonika és kontinensvándorlás
2.2. Kövesd végig Észak-Amerika és Európa vándorlását az alábbi földtörténeti korokban:
Segítségül: óidő , középidő .

Európa, a többi kontinenshez hasonlóan hosszú idő alatt érte el jelenlegi helyét és nagyságát. A különböző földtörténeti korokban, hol önállóan, hol más lemezekkel összekapcsolódva vándorolt és a különböző hegységképződésekkor újabb és újabb területek forrtak hozzá. A régebben kialakult hegységei évmilliók alatt lepusztultak, egyre alacsonyabbak lettek, ősmasszívumokká, röghegységekké váltak. A következőkben áttekintjük az egyes földtörténeti korok eseményeit. A bekeretezett részben megtalálod, hogy Európa, illetve Észak- Amerika mely területei tanúskodnak arról a korszakról. E korszakok eseményeit részletesebben (élővilág, a légkör változásai) a tavalyi tananyagban találod meg.

Észak-Amerika
idő
Európa

 

 

 
kambrium (570-500)

 

 

 

 

 
szilur (440-405)

 

 

 

 

 
perm (285-230)

 

 

 

 

 
triász (230-195)

 

 

 

 

 
kréta (137-67)

 

 

 

 

 
eocén (55-36)

 

 
 
2.3. Melyik hegységképződési fázisok érintik a két kontinenst?

 

Európa és Észak-Amerika kialakulása

Földtörténeti ős- és előidő

Ebben az időben (2,5 milliárd éve) több hegységképződés is lezajlott, melyek során keletkezett kontinentális nagyságú tömbök, a mai kontinensek magját alkotják. Ezek az ősmasszívumok. Felszínüket a külső erők (szél, folyók, jég) évmilliók során lepusztították, így jöttek létre a fedetlen ősmasszívumok. Ezeken a területeken a régebben mélyben elhelyezkedett mélységi magmás és átalakult kőzetek a felszínre is bukkannak, ezért itt sokszor a mélységi magmás ércek (platina, vas, nikkel, króm) a felszínen bányászhatóak.

Merevségük folytán ezek az ősi kéregdarabok nem gyűrődtek, csak emelkedtek, süllyedtek. Ha lesüllyedtek, a tengeri elöntések üledékes kőzettakarót halmoztak rá, ezért ezeket fedett ősmasszívumoknak nevezzük. Az ősmasszívumokhoz a későbbi hegységképződések során újabb és újabb hegységek forrtak hozzá.

Európa
Észak-Amerika

Európa ősi magja a Balti-pajzs,(vagy Finn- ősmasszívum) melynek nagy része fedett ősmasszívum. Határai a mai Kola félszigettől, Karélián, Skandinávián és a Balti- tengeren át a Fekete tengerig elhúzódnak.

 

Észak-Amerika ősi magjait a Kanadai-ősföld alkotja.

Földtörténeti óidő

Az óidőben (590 millió év- 235 millió év) a kaledóniai hegységképződéssel összekapcsolódott Ős- Európa és Ős- Észak Amerika, majd az óidő végén a variszkuszi hegységképződéssel az összes kontinens összekapcsolódott, így létrejött a Pangea.

Kambrium
1. Észak-Amerika,
2. Grönland,
3. Európa,
4. Ázsia,
5. Új-Guinea,
6. Ausztrália,
7. Antarktisz,
8. Dél-Amerika,
9. Afrika,
10. India,
11. Madagaszkár, 12. Arábia, A. Kaledóniai-óceán, B. Uráli-óceán, C. Ős-Tethys-óceán, D. Ős-Csendes-óceán

 

Európa
Észak-Amerika
Az óidő elején Európa valahol a mai észak-afrikai szavannák szélességén tartózkodott és két jelentős hegységképződés gyarapította szárazföldjét.
Észak-Amerika szintén ezen környékén helyezkedett, Európától nyugatabbra.
Kb. 510-405 millió éve a két kontinens összeütközött, így jött létre a kaledóniai-hegységrendszer, melynek európai tagjai a Skandináv-hegység, valamint a Brit-szigetek északibb hegységei, míg Észak-Amerikában az Appalache-hegység északi része.
Az óidő második felében, kb. 405-235 millió évvel Európa egy másik kontinenssel, Afrikával is ütközött, így jött létre a variszkuszi-hegységrendszer. Ennek maradványai a Brit-szigetek déli hegységei, a francia, belga, német, cseh és lengyel középhegység, illetve az Urál. Ez időtájt keletkeztek Európa legjelentősebb feketekőszén-telepei (pl. Donyec-medence).
A variszkuszi időkben (karbon, 350-285 millió éve) alakult ki a Sziklás-hegység tömege, valamint az Appalache déli része.

 

Szilur

1. Észak-Amerika,
2. Grönland,
3. Európa,
4. Ázsia,
5. Új-Guinea,
6. Ausztrália,
7. Antarktisz,
8. Dél-Amerika,
9. Afrika,
10. India,
11. Madagaszkár, 12. Arábia, A. Kaledóniai-óceán, B. Uráli-óceán, C. Ős-Tethys-óceán, D. Ős-Csendes-óceán

 

Földtörténeti középidő

A korszak fontos eseménye hogy megkezdődött az egységes őskontinens feldarabolódása. A Jurában kezdődött a Pacifikus-hegységrendszer kialakulása, a Csendes-óceáni (Pacifikus) lemez ütközött Amerikával és Ázsiával). A krétában elkezdődött az Eurázsiai-hegységrendszer kialakulása (Eurázsia ütközése Afrikával, a köztük húzódó Tethys bezáródása és üledékének felgyűrődése).E hegységképződési folyamatokkal létrejöttek a kontinensek legfiatalabb és legmagasabb hegységei.

Triász

1. Észak-Amerika,
2. Grönland,
3. Európa,
4. Ázsia,
5. Új-Guinea,
6. Ausztrália,
7. Antarktisz,
8. Dél-Amerika,
9. Afrika,
10. India,
11. Madagaszkár, 12. Arábia, A. Kaledóniai-óceán, B. Uráli-óceán, C. Ős-Tethys-óceán, D. Ős-Csendes-óceán

 

Európa
Észak-Amerika
A kőzépidő évmilliói alatt, az Európa akkori területén hullamzó tengerekben tekintélyes üledékfelhalmozódás ment végbe. Ezen üledékek egy része a középidő végi, illetve az újidőben az Eurázsiai-hegységrendszer tagjaiban emelkedtek a magasba. Az Eurázsiai-hegységrendsze kiemelkedése a krétában indul meg, európai tagjai a Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Appenninek, Dinári-hegység, Balkán-hegység.
Észak-Amerikában a jura idején indul meg a Pacifikikus-orogenezis, amelynek legnagyobb tömege a Dél-Amerikába is átnyúló Kordillerák, ahol ma is aktív tűzhányótevékenység tapasztalható (Lassen, St. Helens), a Szent-András törésvonal mentén pedig ma is rendszeresek a földrengések.

Földtörténeti újidő

A Pacifikus- és Eurázsiai-hegységrendszer kialakulásának fő időszaka. E két hegységrendszer kialakulásának folyamata máig is tart. A negyedidőszak elején a kontinensek elhelyezkedése már a mai képét mutatta. A felszínt viszont nagyban megváltoztatta a jégkorszakok kialakulása. A sarkvidéki jégtakaró dél felé húzódott, legnagyobb kiterjedése 47 millió km2, átlagos vastagsága 2000-3000 méter. A jégkorszakot kb. 10 ezer éve a holocén(meleg, száraz idő) váltotta fel. A folyók síkságokat töltöttek fel. Kialakult a kontinensek mai partvonala, vízhálózata.

Európa
Észak-Amerika
Eurázsiai-hegységrendszer európai tagjai a Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Appenninek, Dinári-hegység, Balkán-hegység. A vonulat legmagasabb európai része a Mont Blanc (4807m).
Észak-Amerikában a a Pacifikikus-hegységrendszer része a Kordillerák, ahol ma is aktív tűzhányó-tevékenység tapasztalható (pl.St. Helens), a Szent-András törésvonal mentén pedig ma is rendszeresek a földrengések.
A kb. 200 ezer éve, a London-Köln-Krakkó-Kijev vonalig előrenyomuló jégtakaró a tőle délebbre húzódó hegyeken is jégsapkák kialakulását eredményezte. A jég vájta mélyedésekbe később olvadékvíz gyűlt össze. Így jött létre a Finn-tóvidék is.
A jéggel nem fedett területeken a szél futóhomokot és löszt halmozott fel.
 A jégtakaró Észak-Amerikában kb. az északi szélesség 40°-ig húzódott.
2.4. Hogyan változik a felszín magassága az európai kontinensen? Rajzold be a térképedbe az Atlaszod segítségével a különböző korú hegységeket, ősmasszívumokat. Az egy hegységképződési időszakban keletkezett tájakat azonos színnel jelöld!

szuperkontinens, ősmasszívum, fedetlen ősmasszívum,, fedett ősmasszívum,