2. Afrika kialakulása és gazdasága

Afrika kialakulása

A földtörténetről itt tanultál: ős- és előidő, óidő, közép- és újidő

Afrika nagy részét (kb. 57%) olyan ősi kontinentális pajzs alkotja, amely már a prekambriumban is létezett. A szárazföld magját képező, másfélmilliárd évnél idősebb ún. kratonokat (vagy kratogének) 1,2 milliárd és 600 millió év között képződött területek kapcsolják össze. Ezek együttesen az ősi Gondwana idős, kristályos kőzeteinek maradványaiból épülnek fel. A kratonok területén bányásszák a legtöbb aranyat, gyémántot, krómércet és vasércet, míg a prekambriumi vidékek réz-, ólom-, cink- és ónércekben gazdagok.

Földörténeti óidő

Az óidő elején elsősorban Alacsony-Afrika területén zajlott üledékképződés, ekkor (kambrium-szilur) alakultak ki Észak-Afrika kőolajtartalmú homokkövei (Algéria, Líbia). Az óidő végén (karbon) lezajlott Variszkuszi-hegységképződés maradványai az Atlasz hegység egyes részein és a Fokföldi-hegységben találhatók meg. Afrika az egész óidőt Dél-Amerikával, Arábiával, Indiával, az Antarktisszal és Ausztráliával összekapcsolódva (Gondwana) tölti.

Földtörténeti középidő

A középidőben a tengeri elöntés és üledékképződés ismét inkább Észak-Afrikára (Szahara, Szudán és északkelet Afrika), valamint a keleti partvidékre jellemző. A kréta (majd később az eocén) tengeri elöntései folyamán vastag homokkő- és mészkőrétegek rakódtak le Kelet-, Nyugat- és Észak-Afrikában. A kontinens szétválások során alakul ki Afrika atlanti- és indiai-óceáni partvonala.

Földtörténeti újidő

Az újidőben, a harmadidőszak elején gyűrődött fel Európa és Afrika ütközése során az Atlasz-hegység nagyobbik része. Az eocén elején kezdődött meg a kelet-afrikai árokrendszer kialakulása és a hozzá kapcsolódó vulkáni tevékenység. Az árkok mentén évmilliók múlva ugyanúgy leválnak majd területek Afrikáról, mint ahogy levált korábban Madagaszkár szigete, vagy a Dekkán-félszigetet magán hordozó lemez. A harmadidőszaki vulkánosság eredményeként jött még létre a Kamerun-hegység valamint a Szahara közepén a Hoggar és a Tibeszti.

2.1. A Földrajzi Atlasz segítségével nevezd meg mely hegység(ek) keletkeztek az alábbi orogenezisek során!

Variszkuszi-hegységrendszer:

Eurázsiai-hegységrendszer:

 

Afrika gazdasága

A világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező országa. Igen komoly mennyiségben rejt mélye a legkeresettebb ásványokból, jelentős mennyiségben, így arany-, platina-, króm-, és vanádium bányászatban az első, ékszergyémánt-bányászatban a második a világon. Éghajlata változatos, mediterrántól a különböző trópusi éghajlati területekig sokféle megtalálható, így sokféle növény termesztéséhez biztosít jó feltételeket. Az ország fekvése a kereskedelem számára is kedvező, felerészt tengeri határokkal rendelkezik, legnagyobb kikötői Durban és Fokváros. Dél-Afrikát sikerült a kontinensen a legjobban villamosítani, amihez az energiát feketeszén-, atom-, és vizi erőművek szolgáltatják. Energia és nyersanyag bősége teremti meg az alapokat a fejlett kohászat legkülönböző ágaihoz, no meg a gép-, és fegyvergyártáshoz. Általában az ipar fellegvára a Budapest-méretű Johannesburg, fővárosa pedig Pretoria.

Bányászata

Az ősföldek gazdag ásványvagyonáról már korábban volt szó. Most tekintsük át a legnagyobb ásványkincs-lelőhelyeket, melyek kitermelt vagyonát igen nagy részben feldolgozatlanul exportálják!

2.2. A Földrajzi Atlasz segítségével töltsd ki az alábbi táblázatot!

Írd az alábbi ásványkincsek mellé a térkép segítségével, melyik országokban bányásszák a legnagyobb mennyiségben!

Ásványkincs	Ország	Ásványkincs	Ország
feketeszén		rézérc
kőolaj, földgáz		mangánérc
vasérc		ónérc
bauxit		uránérc
arany		gyémánt

 

Feldolgozóipar

Ipar

A feldolgozóipar leginkább a Dél-afrikai Köztársaságban fejlett, iparának teljesítőképessége akkora, mint az összes többi afrikai országé együttvéve. A dél-afrikai ipar Witwatersrand térségében (Johannesburg, Pretoria) és Fokvárosban tömörül.

Itt egy kiváló összefoglaló internetes oldalt találsz a Dél-Afrikai Köztársaságról, itt pedig Nigériáéról.

Az észak-afrikai feldolgozóipari központok elsősorban a földközi-tengeri kikötőkben összpontosulnak.

Mezőgazdaság

Afrika a fehér ember megjelenéséig teljes egészében azóta pedig részben önellátó gazdálkodást folytatott, ill. folytat. Ez a szárazabb területeken fennsíkokon leginkább legeltető, sokszor különböző módon vándorló, nomád állattartást jelent (kecske, szarvasmarha, juh), a szavannákon pedig, ahol lehetséges növénytermesztéssel is foglakoznak (köles, földimogyoró, helyenként rizs). Az esőerdőben hagyományosan, néhány évre letelepedve, égetéses talajváltó gazdálkodás folyik, ami nem frontálisan, nagy területeket tönkretéve működik, hiszen az saját maguk felszámolását is jelentené, hanem kisebb, az erdő által később könnyedén benőhető foltokban. Ezeken területeken sokszor az európai ember számára ismeretlen növényeket termesztenek ( jamszgyökér, batáta, manióka, illetve kukoricát, zöldségféléket).

Az irtásos földművelés

A nedves trópusok legfontosabb földhasználati rendszere az irtásos földművelés. A vándorló, váltakozó szántóföld- erdőművelés során változó földterületeket vonnak be rövidebb időre a termelésbe, amit hosszabb időtartamú erdős ugarolás követ. A települések helyének változtatása 10-15 évenként szükséges. Az új területet égetéssel tisztítják meg. A legnagyobb fákat állva hagyják, a többit nagyjából eltávolítják. A hamut trágyaként a földön hagyják, a növények telepítése további trágyázás és talajmunka nélkül történik. A fő eszközök a kapa és az ültetőbot. Az irtásos földművelés sok emberi munkát igényel. Az első rövid tenyészidejű termény után rendszerint többéves növényeket ültetnek (kasszava, banán) ugyanarra a területre. A legközelebbi betakarításkor csak a terület egy részéről takarítanak be, a többi maximum 4 évig a helyén marad. Ekkorra a kultúrnövények terméshozama erősen visszaesik, a természetes növényzet pedig benyomul a művelt területre. Az írtásos földművelés a 2-3. menetben már olyan kevés termést ad, hogy elkerülhetetlen a helyváltoztatás. A terméshozamok gyors csökkenésének oka a szűkös tápanyagtartalék és a talaj csekély adszorpciós képessége (ioncserekapacitása). A nedves trópusok viszonyaihoz alkalmazkodott irtásos gazdálkodás előnyei a következők: időben és térben megfelelően eloszló gyökér- és levélnövekedés, a talaj szinte folyamatos fedettsége és gyökerekkel való alapos átszőttsége csökkenti az eróziót; a kevert kultúrák csökkentik a betegségek fellépését és terjedését. Problémát okoz a növekvő népesség és a rendelkezésre álló földek szűkössége.
(Forrás: SDT)

Ahol pedig az ültetvényes gazdálkodás sokszor hosszútávon nem fenntartható, nagy táblákon történő, több szempontból kockázatos, általában rossz társadalmi szerkezetet fenntartó módszere az uralkodó, a következő növényeket termesztik:

Dél-Afrikai Köztársaság: cukornád, banán, ananász
Egyiptom: gyapot, cukornád, datolya
Nigéria: kakaó, pálmaolaj, gyapot, földimogyoró
Elefántcsontpart: kakaó, kávé, ananász, pálmaolaj, banán
Szenegál, Gambia: földimogyoró
Uganda: kávé
Ghána: kakaó
Szudán: gyapot
Zimbabwe: dohány
Zanzibár: szegfűszeg
Az ültetvényekhez pedig gyakran kapcsolódik feldolgozó üzem is, (cukor-, tea,- kávé feldolgozó gyárak), általában a földek közelébe telepítve.

I. Készítsetek tablót vagy képgyűjteményt az Afrikában termesztett növényekről!

 

Itt minden megtalálható, amit eddig nem mertél megkérdezni a trópusi termesztett növényekről, és sok érdekes található még az irtásos földművelésről és az ültetvényekről.

kraton, irtásos földművelés